Az igaz ember szenvedése és szabadulása

22 ¹A karmesternek: „A hajnali szarvas” kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára. ²Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem? Távol van tőlem a segítség, pedig jajgatva kiáltok! ³Istenem! Hívlak nappal, de nem válaszolsz, éjszaka is, de nem tudok elcsendesedni. ⁴Pedig te szent vagy, trónodon ülsz, rólad szólnak Izráel dicséretei. ⁵Benned bíztak őseink, bíztak, és megmentetted őket. ⁶Hozzád kiáltottak segítségért, és megmenekültek, benned bíztak, és nem szégyenültek meg. ⁷De én féreg vagyok, nem ember, gyaláznak az emberek, és megvet a nép. ⁸Gúnyolódnak rajtam mind, akik látnak, ajkukat biggyesztik, fejüket csóválják: ⁹Az ÚRra bízta magát, mentse hát meg őt, szabadítsa meg, hiszen kedvelte! ¹⁰Te hoztál ki engem anyám méhéből, biztonságba helyeztél anyám emlőin. ¹¹Már anyám ölében is rád voltam utalva, anyám méhében is te voltál Istenem. ¹²Ne légy tőlem távol, mert közel van a baj, és nincs, aki segítsen! ¹³Hatalmas bikák vettek körül, bekerítettek a básáni bivalyok. ¹⁴Föltátották rám szájukat, mint a marcangoló, ordító oroszlán. ¹⁵Szétfolytam, mint a víz, kificamodtak a csontjaim. Szívem, mint a viasz, megolvadt bensőmben. ¹⁶Torkom kiszáradt, mint a cserép, nyelvem az ínyemhez tapadt, a halál porába fektettél. ¹⁷Mert kutyák vettek körül engem, gonoszok bandája kerített be, átlyukasztották kezemet, lábamat. ¹⁸Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak bámulnak, néznek rám. ¹⁹Megosztoznak ruháimon, köntösömre sorsot vetnek. ²⁰Ó, URam, ne légy távol, erősségem, siess segítségemre! ²¹Ments meg engem a fegyvertől, életemet a kutyák hatalmából! ²²Szabadíts meg az oroszlán szájából és a bivalyok szarvai közül engem, nyomorultat! ²³Hirdetem nevedet testvéreimnek, dicsérlek a gyülekezetben. ²⁴Kik az URat félitek, dicsérjétek őt, Jákób utódai, mind dicsőítsétek őt! Rettegjetek tőle, Izráel utódai, mind! ²⁵Mert nem veti meg és nem utálja az elesettek nyomorúságát, nem rejti el orcáját előlük, segélykiáltásukat meghallgatja. ²⁶Rólad szól dicséretem a nagy gyülekezetben, teljesítem fogadalmaimat az istenfélők előtt. ²⁷Esznek az alázatosak, és jóllaknak, dicsérik az URat, akik őt keresik. Szívetek legyen vidám mindenkor! ²⁸A föld legvégéig mindenkinek eszébe jut az ÚR, és megtérnek hozzá, őelőtte borul le a népek minden nemzetsége. ²⁹Mert az ÚRé a királyi hatalom, ő uralkodik a népeken. ³⁰Csak előtte borulnak le a földi hatalmasságok, térdet hajt előtte minden halandó, aki nem tudja életét megtartani. ³¹Az utódok szolgálják őt, beszélnek az Úrról a jövő nemzedéknek. ³²Jönnek, és a születendő népnek hirdetik majd, hogy igaz, amit ő tesz.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző zsoltár Következő zsoltár