AZ IGAZ SZENVEDÉSE ÉS REMÉNYE

22 ¹(A karvezetőnek a „Szarvasünő reggel…” dallamára – Dávid zsoltára.) ²Istenem, Istenem, miért hagytál el, miért maradsz távol megmentésemtől, panaszos énekemtől? ³Szólítalak nappal, Istenem, s nem hallod, szólítalak éjjel, s nem adsz feleletet. ⁴Mégis te vagy a Szent, aki Izrael szentélyében lakik. ⁵Atyáink benned reménykedtek, reméltek, s te megszabadítottad őket. ⁶Hozzád kiáltottak és megmenekültek, benned bíztak és nem csalatkoztak. ⁷De én csak féreg vagyok, nem ember, az emberek gúnytárgya s a népek megvetettje. ⁸Mind, aki lát, gúnyt űz belőlem, elhúzza száját és csóválja fejét. ⁹„Az Úrban bízott, hát mentse meg, segítsen rajta, ha szereti!” ¹⁰Te hoztál elő az anyaméhből, jóvoltodból gond nélkül pihenhettem, anyám ölén. ¹¹A tiéd vagyok kezdettől fogva, anyám méhétől fogva te vagy az én Istenem. ¹²Ne maradj távol szükségemben, légy közel, mert sehol sincs segítség! ¹³Hatalmas tulkok vesznek körül, Básán bikái körülfognak. ¹⁴Szájuk kitátva, mint zsákmányra éhes ordító oroszláné. ¹⁵Olyan vagyok, mint a kiöntött víz. Csontjaimat szétszedték, szívem, mint a viasz, szétfolyt bensőmben. ¹⁶Torkom kiszáradt, mint a cserép, nyelvem ínyemhez tapadt. ¹⁶Kutyák falkája ólálkodik körülöttem, s gonosztevőknek serege zár körül. Kezemet és lábamat összekötözték, ¹⁶és a halál porába fektettek. ¹⁸Megszámlálhatom minden csontomat; ők néznek és bámulnak, ¹⁹elosztják maguk közt ruhámat, köntösömre pedig sorsot vetnek. ²⁰Ne maradj hát távol, Uram, te vagy segítségem, siess mentésemre! ²¹Mentsd meg lelkemet a kardnak élétől, a kutyák karmából ragadd ki életemet! ²²Szabadíts ki az oroszlán torkából, védj meg engem, szegényt, a tulkok szarvától! ²³Nevedet hirdetni fogom testvéreim előtt, és a közösségben dicsőítlek téged. ²⁴Ti, akik félitek az Urat, áldjátok, Jákob fiai, magasztaljátok! Félje őt Izrael minden törzse! ²⁵Hiszen ő nem szégyellte, nem vetette meg a szegény nyomorát, nem rejtette el előle arcát, meghallgatta, amikor hozzá kiáltott. ²⁶A tied dicséretem a nagy közösségben, azok előtt, akik félnek téged, beváltom fogadalmam. ²⁷A szegények esznek és jóllaknak. Dicsőítsék az Urat mind, akik keresik: szívük élni fog mindörökké! ²⁸A föld határai erről emlékeznek és az Úrhoz térnek mind. Leborul előtte a pogányok minden törzse, ²⁹hiszen az Úré a királyság, ő uralkodik a népeken. ³⁰Csak őelőtte borul le a földnek minden hatalmassága, előtte hajolnak meg mind, akik a porba visszatérnek, és lelkem neki fog élni. ³¹Nemzetségem neki fog szolgálni. Az Úrról beszélnek majd az eljövendő nemzedéknek, ³²igazságosságát hirdetik a jövő népének: ő vitte ezt végbe.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző zsoltár Következő zsoltár