143
1Dávid zsoltára.
Uram, hallgasd meg könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra; hűséged és igazságod szerint hallgass meg engemet.
(2Sám 23,1;Zsolt 50,15)
2Ne szállj perbe a te szolgáddal, mert egy élő sem igaz előtted!
(Jób 9,2.3)
3Ímé, ellenség üldözi lelkemet, a földhöz paskolja éltemet; betaszít engem a sötétségbe a milyen a régen megholtaké!
(1Sám 23,7.8;24,3)
4Elcsügged bennem a lelkem, felháborodik bennem a szívem!
(1Sám 26,19;27,1.2)
5Megemlékezem a régi időkről, elgondolom minden te dolgodat; kezed munkáiról elmélkedem.
(Zsolt 78,12-27;119,52)
6Feléd terjesztgetem kezeimet; lelkem, mint szomjú föld, úgy eped utánad. Szela.
(Zsolt 63,20)
7Siess, hallgass meg engem Uram! Elfogyatkozik az én lelkem. Ne rejtsd el orczádat előlem, hogy ne legyek hasonló a sírba szállókhoz.
(Zsolt 28,1)
8Korán hallasd velem kegyelmedet, mert bízom benned! Mutasd meg nékem az útat, melyen járjak, mert hozzád emelem lelkemet!
(Zsolt,143 9.)
9Szabadíts meg engem ellenségeimtől, Uram; hozzád menekülök!
(1Sám 26,10.11)
10Taníts meg engem a te akaratodat teljesítenem, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen engem az egyenes földön.
(Zsolt 25,4)
11Eleveníts meg engem, Uram, a te nevedért; vidd ki lelkemet a nyomorúságból a te igazságodért!
(Róm 2,6-11)
12És kegyelmedből rontsd meg ellenségeimet, és veszítsd el mindazokat, a kik szorongatják lelkemet; mert szolgád vagyok.
(Zsolt 10,23)