132
1Grádicsok éneke.
Emlékezzél meg, Uram, Dávid minden nyomorúságáról;
2A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tőn a Jákób Istenének:
3Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba;
4Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert;
5Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot!
(1Krón 28,2.3;29,3)
6Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein:
(Zsolt 3,3.23.24)
7Hadd menjünk be az ő hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához!
(Zsolt 99,5)
8Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája!
(4Móz 10,35)
9Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek!
10Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétől!
(1Kir 11,12.2Kir;19,34)
11Hűséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe;
(2Sám 7,12-16)
12Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom őket, fiaik is mindörökké székedben ülnek.
13Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül:
(1Krón 21,26;22,1.2)
14Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem;
(1Kir 6,12.13;9,3)
15Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel;
16Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei.
(2Krón 6,41)
17Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek.
(Zsolt,132 11. 12. 1 Kir. 11,36.)
18Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.
(Zsolt 18,38-43;21,4.6)