Imádság Dávidért és a Sionért

132 ¹Zarándokének. Emlékezz, URam, Dávidra, minden viszontagságára! ²Mert esküt tett az ÚRnak, fogadalmat Jákób erős Istenének: ³Nem megyek be addig házamba, nem fekszem le fekvőhelyemre, ⁴szememet nem hagyom aludni, szempilláimat nyugodni, ⁵míg nem találok helyet az ÚRnak, lakóhelyet Jákób erős Istenének! ⁶Hallottuk, hogy a láda Efrátában van, és rátaláltunk Jaar mezőin. ⁷Menjünk el lakóhelyére, boruljunk le lába zsámolyánál! ⁸Indulj el, URam, nyugalmad helyére, te és hatalmad ládája! ⁹Papjaidat vedd körül igazságoddal, híveid pedig hadd ujjongjanak! ¹⁰A te szolgádért, Dávidért ne fordulj el felkent királyodtól! ¹¹Megesküdött az ÚR Dávidnak igazán, nem másítja azt meg: Véredből való utódot ültetek trónodra. ¹²Ha fiaid megtartják szövetségemet és intelmeimet, amelyekre tanítottam őket, akkor még az ő fiaik is trónodon ülnek mindvégig. ¹³Mert a Siont választotta ki az ÚR, azt kívánta lakóhelyéül: ¹⁴Ez lesz lakóhelyem örökre, itt fogok lakni, mert így kívánom! ¹⁵Gazdagon megáldom eledelét, szegényeit jól tartom kenyérrel, ¹⁶papjait körülveszem szabadításommal, hívei vígan ujjonganak. ¹⁷Ott növelem meg Dávid hatalmát, gondom lesz felkentem mécsesére. ¹⁸Ellenségeire szégyent borítok, őrajta azonban ragyogni fog koronája.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző zsoltár Következő zsoltár