132 (131). ZSOLTÁR. A SZÖVETSÉG LÁDÁJA ÁTVITELÉNEK ÉVFORDULÓJÁN

132 ¹(Zarándokének.) Emlékezzél, Uram, kegyesen Dávidra, emlékezzél minden fáradozására! ²Hogy esküdött meg az Úrnak, hogyan tett ígéretet Jákob Erősének: ³„Nem lépek addig házam belsejébe, és nem fekszem le nyugvóhelyemre, ⁴nem engedek addig álmot a szememnek és a szempillámnak nyugalmat, ⁵amíg helyet nem találok az Úrnak, hajlékot Jákob Erősének.” ⁶Lám, hallottunk róla Efratában, megtaláltuk Jaar mezején. ⁷Most hát vonuljunk hajlékához, boruljunk le lába zsámolya előtt. ⁸Indulj el, Uram, nyugalmad helyére, te és hatalmad ládája. ⁹Papjaid öltözzenek igazságba, akik hűek hozzád, örömükben ujjongjanak! ¹⁰Szolgádnak, Dávidnak kedvéért, ne vesd meg fölkented arcát! ¹¹Az Úr megesküdött Dávidnak igaz esküvel és attól nem áll el: „Testedből utódot emelek trónodra ¹²ha fiaid hűek lesznek szövetségemhez és hűségesek a törvényhez, amelyre tanítom őket, akkor fiaik is trónodon ülnek mindörökre.” ¹³Az Úr kiválasztotta Siont, lakóhelyéül kiszemelte. ¹⁴„Ez nyugalmam helye örökre. Itt fogok lakni, ezt választottam ki; ¹⁵igazait megáldom, igen, megáldom, szegényeit kenyérrel táplálom, ¹⁶papjait üdvösségbe öltöztetem, szentjei vigadnak; igen, ujjonganak. ¹⁷Dávid hatalmát ott megerősítem, fáklyát állítok fölkentemnek. ¹⁸Ellenségeit gyalázatba döntöm, ám rajta koronája fénylik.”

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző zsoltár Következő zsoltár