14 1Abban az időben hírét hallá Heródes negyedes fejedelem Jézusnak, 2És monda szolgáinak: Ez ama Keresztelő János; ő támadt fel a halálból, és azért működnek benne az erők. (Márk 6,14.17-30; Luk 9,7-9) 3Mert Heródes elfogatta vala Jánost, és megkötöztetvén, tömlöczbe vetette vala Heródiásért, az ő testvérének, Fülöpnek feleségéért. (Mát 11,2) 4Mert ezt mondja vala néki János: Nem szabad néked ővele élned. (3Móz 18,16) 5De mikor meg akarta öletni, félt a sokaságtól, mert mint egy prófétát úgy tartják vala őt. (Mát 21,26) 6Hanem mikor a Heródes születése napját ünnepelék, tánczola a Heródiás leánya ő előttük, és megtetszék Heródesnek; (Luk 14,16-24) 7Azért esküvéssel fogadá, hogy a mit kér, megadja néki. 8A leány pedig, anyja rábeszélésére, monda: Add ide nékem egy tálban a Keresztelő János fejét. 9És megszomorodék a király, de esküjéért és a vendégek miatt parancsolá, hogy adják oda. 10És elküldvén, fejét véteté Jánosnak a tömlöczben. (Mát 5,26) 11És előhozák az ő fejét egy tálban, és adák a leánynak; az pedig vivé az ő anyjának. (Mát 6,14.15) 12És előjövén az ő tanítványai, elvivék a testet, és eltemeték azt; és elmenvén, megjelenték Jézusnak. (Mát 13,1.2) 13És mikor ezt meghallotta Jézus, elméne onnét hajón egy puszta helyre egyedül. A sokaság pedig ezt hallva, gyalog követé őt a városokból. (Mát 13,47.21.43) 14És kimenvén Jézus, láta nagy sokaságot, és megszáná őket, és azoknak betegeit meggyógyítá. (Mát 9,36) 15Mikor pedig estveledék, hozzá menének az ő tanítványai, mondván: Puszta hely ez, és az idő már elmúlt; bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek el a falvakba és vegyenek magoknak eleséget. (1Móz 1,27) 16Jézus pedig monda nékik: Nem szükség elmenniök; adjatok nékik ti enniök. (1Móz 2,24) 17Azok pedig mondának néki: Nincsen itt, csupán öt kenyerünk és két halunk. (1Kor 7,10.11) 18Ő pedig monda: Hozzátok azokat ide hozzám. (5Móz 24,1) 19És mikor megparancsolá a sokaságnak, hogy üljenek le a fűre, vevé az öt kenyeret és két halat, és szemeit az égre emelvén, hálákat ada; és megszegvén a kenyereket, adá a tanítványoknak, a tanítványok pedig a sokaságnak. (Márk 12,13-17; Luk 20,20-26) 20És mindnyájan evének, és megelégedének; és felszedék a maradék darabokat, tizenkét teli kosárral. (2Kir 4,44) 21A kik pedig ettek vala, mintegy ötezeren valának férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül. 22És mindjárt kényszeríté Jézus az ő tanítványait, hogy szálljanak a hajóba és menjenek át előre a túlsó partra, míg ő elbocsátja a sokaságot. (1Kor 7,7.17) 23És a mint elbocsátá a sokaságot, felméne a hegyre, magánosan imádkozni. Mikor pedig beestveledék, egyedül vala ott. (Luk 6,12;9,18) 24A hajó pedig immár a tenger közepén vala, a haboktól háborgattatva; mivelhogy a szél szembe fújt vala. (Márk 10,13-16; Luk 18,15-17) 25Az éjszaka negyedik részében pedig hozzájuk méne Jézus, a tengeren járván. (Mát 18,2.3) 26És mikor látták a tanítványok, hogy ő a tengeren jára, megrémülének, mondván: Ez kísértet; és a félelem miatt kiáltozának. (Luk 24,37) 27De Jézus azonnal szóla hozzájuk, mondván: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek! (Márk 10,17-31; Luk 18,18-30) 28Péter pedig felelvén néki, monda: Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vizeken. (Luk 10,26-28) 29Ő pedig monda: Jövel! És Péter kiszállván a hajóból, jár vala a vizeken, hogy Jézushoz menjen. (2Móz 20,12-16) 30De látva a nagy szelet, megrémüle; és a mikor kezd vala merülni, kiálta, mondván: Uram, tarts meg engem! (3Móz 19,18) 31Jézus pedig azonnal kinyújtván kezét, megragadá őt, és monda néki: Kicsinyhitű, miért kételkedél? (Mát 8,26) 32És a mikor beléptek a hajóba, elállt a szél. (Mát 6,20; Luk 12,33) 33A hajóban levők pedig hozzámenvén, leborulának előtte, mondván: Bizony, Isten Fia vagy! (Mát 10,26; Luk 8,17;12,2) 34És általkelvén, eljutának Genezáret földére. 35És mikor megismerték őt annak a helynek lakosai, szétküldének abba az egész környékbe, és minden beteget hozzá hozának; (Mát 7,2) 36És kérik vala őt, hogy csak az ő ruhájának peremét illethessék. És a kik illeték vala, mindnyájan meggyógyulának. (Mát 9,21; Luk 6,19)