Keresés a Bibliában

15 1Akkor írástudók és farizeusok jőnek vala Jézushoz, Jeruzsálemből, mondván: 2Miért hágják át a te tanítványaid a vének rendeléseit? Mert nem mossák meg a kezeiket, mikor enni akarnak. (5Móz 4,2;Luk 11,38) 3Ő pedig felelvén monda nékik: Ti meg miért hágjátok át az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által? (Luk 22,30) 4Mert Isten parancsolta ezt, mondván: Tiszteld atyádat és anyádat, és: A ki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal lakoljon. (2Móz 20,12;21,17) 5Ti pedig ezt mondjátok: A ki atyjának vagy anyjának ezt mondja: Templomi ajándék az, a mivel megsegíthetlek, az olyan akár ne is tisztelje az ő atyját vagy anyját. (Mát 20,16; Márk 10,31; Luk 13,30) 6És erőtelenné tettétek az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által. (Mát 21,33) 7Képmutatók, igazán prófétált felőletek Ésaiás, mondván: (Ésa 29,13) 8Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tőlem. (Mát 7,12; Róm 13,10; Gal 5,14) 9Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, a melyek embereknek parancsolatai. 10És előszólítván a sokaságot, monda nékik: Halljátok és értsétek meg: (Márk 12,35-37; Luk 20,41-44) 11Nem az fertőzteti meg az embert, a mi a szájon bemegy, hanem a mi kijön a szájból, az fertőzteti meg az embert. (1Tim 4,4;Mát 12,34) 12Akkor hozzájárulván az ő tanítványai, mondának néki: Tudod-é, hogy a farizeusok e beszédet hallván, megbotránkoztak? (Zsolt 110,1; Mát 26,64) 13Ő pedig felelvén, monda: Minden plánta, a melyet nem az én mennyei Atyám plántált, kitépetik. 14Hagyjátok őket; vakoknak vak vezetői ők: ha pedig vak vezeti a vakot, mind a ketten a verembe esnek. (Mát 23,24; Luk 6,39; Róm 2,19) 15Péter pedig felelvén, monda néki: Magyarázd meg nékünk ezt a példázatot. (Márk 12,38-40; Luk 11,39-52;20,45-47) 16Jézus pedig monda: Ti is értelem nélkül vagytok-é még? 17Mégsem értitek-é, hogy minden, a mi a szájon bemegy, a gyomorba jut, és az árnyékszékbe vettetik? (Malak 2,7.8) 18A mik pedig a szájból jőnek ki, a szívből származnak, és azok fertőztetik meg az embert. (Luk 11,46) 19Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanubizonyságok, káromlások. (1Móz 8,21) 20Ezek fertőztetik meg az embert; de a mosdatlan kézzel való evés nem fertőzteti meg az embert. (Róm 9,16.21) 21És elmenvén onnét Jézus, Tirus és Sidon vidékeire tére. (Mát 19,30; Márk 10,31; Luk 13,30;Mát 22,14) 22És ímé egy kananeus asszony jövén ki abból a tartományból, kiált vala néki: Uram, Dávidnak fia, könyörülj rajtam! az én leányom az ördögtől gonoszul gyötörtetik. 23Ő pedig egy szót sem felele néki. És az ő tanítványai hozzá menvén, kérik vala őt, mondván: Bocsásd el őt, mert utánunk kiált. (Mát 16,21;17,22.23; Márk 8,31;9,31;10,33; Luk 9,22;17,25;24,7) 24Ő pedig felelvén, monda: Nem küldettem, csak az Izráel házának elveszett juhaihoz. (Mát 10,6) 25Az asszony pedig odaérvén, leborula előtte, mondván: Uram, légy segítségül nékem! (Mát 10,2) 26Ő pedig felelvén, monda: Nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni. (Mát 19,28) 27Az pedig monda: Úgy van, Uram; de hiszen az ebek is esznek a morzsalékokból, a mik az ő uroknak asztaláról aláhullanak. (Mát 26,39; Ján 18,11;Márk 10,38; Luk 12,50) 28Ekkor felelvén Jézus, monda néki: Óh asszony, nagy a te hited! Legyen néked a te akaratod szerint. És meggyógyula az ő leánya attól a pillanattól fogva. (Mát 8,10.13) 29És onnét távozva, méne Jézus a Galilea tengere mellé; és felmenvén a hegyre, ott leüle. (Márk 7,31) 30És nagy sokaság megy vala hozzá, vivén magokkal sántákat, vakokat, némákat, csonkákat és sok egyebeket, és odahelyezék őket a Jézus lábai elé; és meggyógyítá őket, (Márk 10,42-44; Luk 22,25-27) 31Úgy hogy a sokaság álmélkodik vala, látván, hogy a némák beszélnek, a csonkák megépülnek, a sánták járnak, a vakok látnak: és dicsőíték Izráel Istenét. (Márk 7,37) 32Jézus pedig előszólítván az ő tanítványait, monda: Szánakozom e sokaságon, mert három napja immár, hogy velem vannak, és nincs mit enniök. Éhen pedig nem akarom őket elbocsátani, hogy valamiképen ki ne dőljenek az úton. (Mát 14,14; Márk 8,1-10) 33És mondának néki az ő tanítványai: Honnét volna e pusztában annyi kenyerünk, hogy megelégítsünk ily nagy sokaságot? (Luk 22,27; Fil 2,7;1Tim 2,6) 34És monda nékik Jézus: Hány kenyeretek van? Ők pedig mondának: Hét, és néhány halunk. (Márk 10,46-52; Luk 18,35-43) 35És parancsolá a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földön. 36És vevén a hét kenyeret és a halakat, és hálákat adván, megtöré, és adá az ő tanítványainak, a tanítványok pedig a sokaságnak. (Mát 5,34) 37És mindnyájan evének, és megelégedének; és fölszedék a maradék darabokat hét teli kosárral. (3Móz 27,30; Luk 11,42;Mik 6,8) 38A kik pedig ettek vala, négyezeren valának férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül. (Mát 9,18-26; Luk 8,41-56) 39És elbocsátván a sokaságot, beszálla a hajóba, és elméne Magdala határaiba. (Luk 11,39)

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet