Keresztelő János halála.

14 ¹Akkoriban Heródes negyedes fejedelem hallotta Jézus hírét. ²„Ez Keresztelő János – mondta szolgáinak –, feltámadt, innen van benne a csodatévő erő.” ³Heródes ugyanis elfogatta Jánost, bilincsbe verette, és börtönbe vetette fivére, Fülöp felesége, Heródiás miatt. ⁴János ugyanis figyelmeztette: „Nem lehet a tiéd!” ⁵Meg is akarta ölni, de félt a néptől, mert prófétának tartották. ⁶Heródes születése napján történt, hogy Heródiás lánya táncolt a vendégeknek. ⁷Annyira megtetszett Heródesnek, hogy esküvel ígérte, bármit kér is, megadja neki. ⁸Az – minthogy anyja előre kitanította – így szólt: „Add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!” ⁹A király elszomorodott, de az esküre és a vendégekre való tekintettel megparancsolta, hogy adják neki oda. ¹⁰Lefejeztette hát Jánost a börtönben. ¹¹Fejét elhozták egy tálon, odaadták a lánynak, az meg elvitte az anyjának. ¹²Akkor eljöttek tanítványai, elvitték és eltemették a holttestet, aztán elmentek, és hírül adták Jézusnak.

Az első kenyérszaporítás.

¹³A hír hallatára Jézus elhajózott onnan egy elhagyatott helyre, hogy egyedül legyen. De a nép tudomást szerzett róla, és gyalogszerrel utánament a városokból. ¹⁴Amikor kiszállt, már nagy tömeget talált ott. Megesett rajtuk a szíve, s meggyógyította betegeiket. ¹⁵Amikor beesteledett, odamentek hozzá tanítványai, és figyelmeztették: „Elhagyatott itt ez a hely, s már az idő is későre jár. Bocsásd el a népet, hadd széledjenek szét a falvakba, hogy élelmet vegyenek maguknak!” ¹⁶Jézus azonban így válaszolt: „Nem kell elmenniük, ti adjatok nekik enni!” ¹⁷„Csak öt kenyerünk van és két halunk” – felelték. ¹⁸„Hozzátok ide!” – mondta, ¹⁹s meghagyta, hogy a nép telepedjék le a fűre, majd fogta az öt kenyeret meg a két halat, föltekintett az égre, és megáldotta őket. Ezután megtörte a kenyereket, odaadta tanítványainak, a tanítványai pedig a népnek. ²⁰Mindnyájan ettek s jól is laktak. A maradékból tizenkét kosarat teleszedtek. ²¹Az asszonyokat és a gyerekeket nem számítva mintegy ötezer férfi evett.

Jézus a vízen jár.

²²Ezután nyomban szólt a tanítványoknak, szálljanak bárkába, és evezzenek át a túlsó partra, addig ő hazaküldi a népet. ²³Miután hazaküldte, fölment a hegyre, hogy egyedül imádkozzék. Közben besötétedett, s ő ott volt egymagában. ²⁴A bárka már jó pár stádiumnyira járt a parttól, hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél fújt. ²⁵Éjszaka, a negyedik őrváltás idején a víz tükrén elindult feléjük. ²⁶Amikor a tanítványok észrevették, hogy a vízen jár, megrémültek. „Kísértet!” – mondták, s félelmükben kiabáltak: ²⁷Jézus azonban megszólította őket: „Bátorság! Én vagyok, ne féljetek!” ²⁸Erre Péter így szólt: „Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy odamenjek hozzád a vízen!” ²⁹„Gyere!” – felelte. Péter kilépett a bárkából és elindult Jézus felé a vízen. ³⁰Az erős szél láttára azonban megijedt, és amikor merülni kezdett, felkiáltott: „Uram, ments meg!” ³¹Jézus kinyújtotta a kezét és megfogta. „Te kishitű – vonta kérdőre –, miért kételkedtél?” ³²Amikor beszállt a bárkába, a szél nyomban elült. ³³Akik a bárkában voltak, leborultak előtte, és megvallották: „Valóban Isten Fia vagy!”

Gyógyítások Genezáret földjén.

³⁴Átkeltek a tavon és Genezáretnél értek partot. ³⁵Az odavalók felismerték, s az egész környéken hírét vitték. Odahordták hát mind a betegeket

,

³⁶és arra kérték, hogy legalább ruhája szegélyét érinthessék. Aki érintette, meggyógyult.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet