Keresés a Bibliában

13 1Azon a napon kimenvén Jézus a házból, leüle a tenger mellett. 2És nagy sokaság gyülekezék ő hozzá, annyira, hogy ő a hajóba méne leülni; az egész sokaság pedig a parton áll vala. (Mát 10,2) 3És sokat beszéle nékik példázatokban, mondván: Ímé kiméne a magvető vetni, (Márk 4,1-20; Luk 8,4-15) 4És a mikor ő vet vala, némely mag az útfélre esék; és eljövén a madarak, elkapdosák azt. (Mát 10,39; Márk 8,35; Luk 9,24;17,33; Ján 12,25) 5Némely pedig a köves helyre esék, a hol nem sok földje vala; és hamar kikele, mivelhogy nem vala mélyen a földben. (Márk 8,36; Luk 9,25) 6De mikor a nap felkelt, elsüle; és mivelhogy gyökere nem vala, elszáradott. (Róm 2,6) 7Némely pedig a tövisek közé esék, és a tövisek felnevekedvén, megfojták azt. (Márk 9,1;Mát 10,23) 8Némely pedig a jó földbe esék, és gyümölcsöt terme, némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harmincz annyit. (Márk 9,2-13; Luk 9,28-36) 9A kinek van füle a hallásra, hallja. (2Pét 1,16-18) 10A tanítványok pedig hozzámenvén, mondának néki: Miért szólasz nékik példázatokban? (Luk 22,27; Fil 2,7;1Tim 2,6) 11Ő pedig felelvén, monda nékik: Mert néktek megadatott, hogy érthessétek a mennyek országának titkait, ezeknek pedig nem adatott meg. (Márk 10,46-52; Luk 18,35-43) 12Mert a kinek van, annak adatik, és bővölködik; de a kinek nincs, az is elvétetik tőle, a mije van. (Mát 25,29; Márk 4,25; Luk 8,18;19,26) 13Azért szólok velök példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, sem nem értenek. (5Móz 29,3) 14És beteljesedék rajtok Ésaiás jövendölése, a mely ezt mondja: Hallván halljatok, és ne értsetek; és látván lássatok, és ne ismerjetek: (Ésa 6,9.10) 15Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallottak, és szemeiket behunyták; hogy valami módon ne lássanak szemeikkel, és ne halljanak füleikkel, és ne értsenek szívükkel, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket. 16A ti szemeitek pedig boldogok, hogy látnak; és a ti füleitek, hogy hallanak. (Luk 10,23.24) 17Mert bizony mondom néktek, hogy sok próféta és igaz kívánta látni, a miket ti láttok, és nem látták; és hallani, a miket ti hallotok, és nem hallották. (Mát 11,14; Malak 4,5) 18Ti halljátok meg azért a magvető példázatát. (Márk 11,1-10; Luk 19,29-38; Ján 12,12-19) 19Ha valaki hallja az ígét a mennyeknek országáról és nem érti, eljő a gonosz és elkapja azt, a mi annak szívébe vettetett vala. Ez az, a mely az útfélre esett. (Mát 14,9.10) 20A mely pedig a köves helyre esett, ez az, a ki hallja az ígét, és mindjárt örömmel fogadja; (Luk 1,17) 21De nincs gyökere benne, hanem csak ideig való; mihelyt pedig nyomorgatás vagy üldözés támad az íge miatt, azonnal megbotránkozik. (Márk 9,14-29; Luk 9,37-42) 22A mely pedig a tövisek közé esett, ez az, a ki hallja az ígét, de e világnak gondja és a gazdagságnak csalárdsága elfojtja az ígét, és gyümölcsöt nem terem. (Mát 6,19-34.1Tim;6,9) 23A mely pedig a jó földbe esett, ez az, a ki hallja és érti az ígét; a ki gyümölcsöt is terem, és terem némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harmincz annyit. (Mát 9,13) 24Más példázatot is adott eléjök, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa az emberhez, a ki az ő földébe jó magot vetett; (Mát,13 36-43.) 25De mikor az emberek alusznak vala, eljöve az ő ellensége és konkolyt vete a búza közé, és elméne. (Zsolt 118,25.26) 26Mikor pedig felnevekedék a vetés, és gyümölcsöt terme, akkor meglátszék a konkoly is. (Mát 10,1) 27A gazda szolgái pedig előállván, mondának néki: Uram, avagy nem tiszta magot vetettél-e a te földedbe? honnan van azért benne a konkoly? (Mát 21,21; Márk 11,23; Luk 17,6) 28Ő pedig monda nékik: Valamely ellenség cselekedte azt. A szolgák pedig mondának néki: Akarod-é tehát, hogy elmenvén, összeszedjük azokat? (Márk 11,11; Luk 19,45; Ján 2,14-16) 29Ő pedig monda: Nem. Mert a mikor összeszeditek a konkolyt, azzal együtt netalán a búzát is kiszaggatjátok. (Mát 16,21;20,18; Márk 8,31;9,31;10,33) 30Hagyjátok, hogy együtt nőjjön mind a kettő az aratásig, és az aratás idején azt mondom majd az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, és kössétek kévékbe, hogy megégessétek; a búzát pedig takarítsátok az én csűrömbe. (Mát 3,12) 31Más példázatot is adott eléjök, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa a mustármaghoz, a melyet vévén az ember, elvete az ő mezejében; (Márk 4,31; Luk 13,19) 32A mely kisebb ugyan minden magnál; de a mikor felnő, nagyobb a veteményeknél, és fává lesz, annyira, hogy reá szállanak az égi madarak, és fészket raknak ágain. (Zsolt 8,3) 33Más példázatot is mondott nékik: Hasonlatos a mennyeknek országa a kovászhoz, a melyet vévén az asszony, három mércze lisztbe elegyíte, mígnem az egész megkele. (Luk 13,20.21) 34Mind ezeket példázatokban mondá Jézus a sokaságnak, és példázat nélkül semmit sem szóla nékik, (Márk 4,33.34) 35Hogy beteljék a mit a próféta szólott, mondván: Megnyitom az én számat példázatokra; és kitárom, amik e világ alapítása óta rejtve valának. (Zsolt 78,2) 36Ekkor elbocsátván a sokaságot, beméne Jézus a házba. És az ő tanítványai hozzámenének, mondván: Magyarázd meg nékünk a szántóföld konkolyáról való példázatot. (Mát,13 24-30.) 37Ő pedig felelvén monda nékik: A ki a jó magot veti, az az embernek Fia; (Mát 19,14; Márk 10,15; Luk 18,17) 38A szántóföld pedig a világ; a jó mag az Isten országának fiai; a konkoly pedig a gonosznak fiai. (1Kor 3,9) 39Az ellenség pedig, a ki a konkolyt vetette, az ördög; az aratás pedig a világ vége; az aratók pedig az angyalok. (Mát 10,40;25,40; Luk 9,48; Márk 9,37; Ján 13,20) 40A miképen azért összegyűjtik a konkolyt és megégetik: akképen lesz a világnak végén. (Luk 17,1-2) 41Az embernek Fia elküldi az ő angyalait, és az ő országából összegyűjtik a botránkozásokat mind, és azokat is, a kik gonoszságot cselekesznek, (Mát 25,31-46) 42És bevetik őket a tüzes kemenczébe: ott lészen sírás és fogcsikorgatás. (Mát 8,12) 43Akkor az igazak fénylenek, mint a nap, az ő Atyjoknak országában. A kinek van füle a hallásra, hallja. (Dán 12,3) 44Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, a melyet megtalálván az ember, elrejté azt; és a felett való örömében elmegy és eladván mindenét a mije van, megveszi azt a szántóföldet. (Mát 19,29; Luk 14,33; Fil 3,7) 45Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a kereskedőhöz, a ki igazgyöngyöket keres; (Luk 19,10) 46A ki találván egy drágagyöngyre, elméne, és mindenét eladván a mije volt, megvevé azt. (Péld 8,10.11) 47Szintén hasonlatos a mennyeknek országa a tengerbe vetett gyalomhoz, a mely mindenféle fajtát összefogott; (Mát 22,9.10) 48Melyet, minekutána megtelt, a partra vontak a halászok, és leülvén, a jókat edényekbe gyűjtötték, a hitványakat pedig kihányták. (Luk 7,29) 49Így lesz a világ végén is: Eljőnek majd az angyalok, és kiválasztják a gonoszokat az igazak közül. (Mát 25,32) 50És a tüzes kemenczébe vetik őket; ott lészen sírás és fogcsikorgatás. (5Móz 19,15) 51Monda nékik Jézus: Megértettétek-é mindezeket? Mondának néki: Megértettük Uram. (1Kor 5,13) 52Ő pedig monda nékik: Annakokáért minden írástudó, a ki a mennyeknek országa felől megtaníttatott, hasonlatos az olyan gazdához, a ki ót és újat hoz elő az ő éléstárából. (Mát 16,19; Ján 20,23) 53És lőn, a mikor elvégzé Jézus ezeket a példázatokat, elméne onnan. (Márk 11,24) 54És hazájába érve, tanítja vala őket az ő zsinagógájukban, annyira, hogy álmélkodnak és ezt mondják vala: Honnét van ebben ez a bölcseség és az erők? (Mát 28,20) 55Nem ez-é amaz ácsmesternek fia? Nem az ő anyját hívják-é Máriának, és az ő testvéreit Jakabnak, Józsénak, Simonnak és Júdásnak? 56És az ő nőtestvérei is nem mind minálunk vannak-é? Honnét vannak tehát ennél mindezek? (Ján 7,15-52) 57És megbotránkoznak vala ő benne. Jézus pedig monda nékik: Nincsen próféta tisztesség nélkül, hanem csak az ő hazájában és házában. (Ján 4,44) 58Nem is tőn ott sok csodát, az ő hitetlenségök miatt. (Zsolt 118,22.23; Csel 4,11; Róm 9,33.1Pét;2,6-8)

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet