14 ¹Abban az időben Heródes, a negyedes fejedelem, hallotta hírét Jézusnak, ²és ezt mondta szolgáinak: „Ez Keresztelő János. Ő támadt fel a halottak közül. Ezért van csodatevő ereje.”
³Heródes ugyanis elfogatta Jánost, bilincsbe verette és börtönbe vettette testvérének, Fülöpnek a felesége, Heródiás miatt. ⁴János ugyanis azt mondta neki: „Nem szabad együtt élned vele!” ⁵Heródes meg akarta öletni, de félt a sokaságtól, mert prófétának tartották.
⁶Amikor azonban eljött Heródes születésnapja, Heródiás lánya táncolt a társaság előtt, és Heródes gyönyörködött benne. ⁷Ezért esküvel fogadta, hogy bármit kér is, megadja neki. ⁸Az pedig anyja ösztönzésére így szólt: „Add nekem egy tálon Keresztelő János fejét.” ⁹A király elszomorodott, de esküje és a vendégek miatt megparancsolta, hogy teljesítsék kérését. ¹⁰Elküldött, és a börtönben lefejeztette Jánost. ¹¹Elhozták a fejét egy tálon, és átadták a lánynak, ő pedig odavitte anyjának. ¹²Aztán eljöttek tanítványai, elvitték a holttestet, és eltemették. Majd elmentek, és hírül adták Jézusnak.
¹³Amikor Jézus ezt meghallotta, bárkán távozott onnét egy lakatlan helyre, hogy magukban legyenek. A tömeg ennek hallatán gyalog utánament a városokból. ¹⁴Amikor kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, és meggyógyította betegeiket.
¹⁵Amikor esteledett, odamentek hozzá tanítványai, és ezt mondták:
– Lakatlan ez a hely, és későre jár. Bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek a falvakba, és vegyenek élelmet maguknak!
¹⁶Jézus azonban ezt mondta nekik:
– Nem kell elmenniük. Ti adjatok nekik enni!
¹⁷– Nincs itt csak öt kenyerünk és két halunk – felelték.
– ¹⁸Hozzátok ide nekem! – mondta.
¹⁹Ekkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a fűre, aztán vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, áldást mondott, megtörte a kenyereket és a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak. ²⁰Mindannyian ettek, s jóllaktak. Azután összeszedték a maradék kenyérdarabokat, tizenkét tele kosárral. ²¹Az asszonyokat és a gyermekeket nem számítva mintegy ötezer ember evett.
²²Ekkor azonnal arra kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak bárkába, és menjenek át előre a túlsó partra, amíg ő elbocsátja a sokaságot. ²³Miután elbocsátotta a tömeget, felment a hegyre, hogy egymagában imádkozzék. Amikor beesteledett, egyedül volt ott. ²⁴A bárka már messze eltávolodott a parttól, és a hullámok között hányódott, ugyanis ellenszél volt. ²⁵A negyedik éjszakai őrváltás idején odament hozzájuk a tengeren járva. ²⁶Amikor a tanítványok meglátták, hogy a tengeren jár, megrettentek, és ezt mondták:
– Kísértet! –, és félelmükben kiáltoztak.
²⁷De azonnal megszólította őket, és ezt mondta:
– Bátorság, én vagyok, ne féljetek!
²⁸Péter így válaszolt neki:
– Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy menjek oda hozzád a vízen!
²⁹Mire ő így szólt:
– Gyere!
Péter kiszállt a bárkából, elindult a vízen, és ment Jézus felé. ³⁰De az erős szél láttán félelem fogta el, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott:
– Uram, ments meg!
³¹Jézus nyomban kinyújtotta a kezét, megragadta, és ezt mondta neki:
– Kicsinyhitű, miért kételkedtél?
³²És amint beszálltak a bárkába, elült a szél. ³³A hajóban levők leborultak előtte, és ezt mondták:
– Valóban Isten Fia vagy!
³⁴Átkelve a túlsó partra Genezáret földjére érkeztek. ³⁵Amikor felismerték a helység lakói, embereket küldtek az egész környékre, és odavittek hozzá minden beteget, ³⁶és kérlelték, hogy legalább a ruhája szegélyét megérinthessék. És akik csak megérintették, meggyógyultak.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet