Példabeszéd a magvetőről.

4 ¹Más alkalommal is a tó partján tanított. Nagy tömeg gyűlt köréje, ezért bárkába szállt és leült, kinn a tavon. A tömeg pedig kint maradt a tó partján. ²Ekkor példabeszédekben sok mindenre oktatta őket. ³„Halljátok csak! – kezdte tanítását. Kiment a magvető vetni. ⁴Amint vetett, némely szem az útfélre esett. Odaszálltak a madarak és fölcsipegették. ⁵Némely meg köves helyre esett, ahol nem volt elég földje. Csakhamar kikelt, mert nem jutott mélyen a földbe. ⁶Amikor a nap magasabbra hágott, megperzselődött és gyökér híján elszáradt. Némely pedig tövisek közé hullott. ⁷Amint a tövisek felnőttek, elfojtották és nem hozott termést. ⁸A többi pedig jó földbe hullott, kikelt, felnőtt és hamincszoros, hatvanszoros, sőt százszoros termést hozott. ⁹Akinek füle van, hallja meg” – fejezte be szavait.

A példabeszéd magyarázata.

¹⁰Amikor egyedül maradt, tanítványai a tizenkettővel együtt megkérdezték, mi a példabeszéd értelme. ¹¹Így válaszolt nekik: „Előttetek föltárom Isten országának titkát, a kívülállóknak azonban minden csak példabeszédekben szól: ¹²Nézzenek, de ne lássanak,
halljanak, de ne értsenek,
hogy meg ne térjenek
és bocsánatot ne nyerjenek.” ¹³Aztán így folytatta: „Nem értitek ezt a példabeszédet? Hogyan fogjátok a többi példabeszédet megérteni? ¹⁴A magvető az igét veti. ¹⁵Az útfélre esők azok, akiknek szívébe hull ugyan az ige, de amint meghallgatták, azonnal ott terem a sátán és kiveszi a szívükből. ¹⁶Hasonlítanak ezekhez a köves talajra hullottak: meghallgatják az igét és örömmel be is fogadják, ¹⁷de az nem ver bennük gyökeret, mert állhatatlanok. Mikor az ige miatt baj és üldözés támad, csakhamar eltántorodnak. ¹⁸Mások meg, amelyek tövisek közé hullanak, azok, akik meghallgatják az igét, ¹⁹de a világi gondok, a csalóka gazdagság és egyéb vágyak szívükbe lopódzva elfojtják az igét, úgyhogy az meddő marad. ²⁰Végül a jó földbe hullottak azok, akik meghallgatják az igét, befogadják és harmincszoros, hatvanszoros, sőt százszoros termést hoznak.”

A példabeszédek célja.

²¹Azután így szólt: „Talán azért gyújtanak világosságot, hogy véka alá vagy ágy alá rejtsék, nem pedig azért, hogy tartóra tegyék? ²²Semmi sincs elrejtve, hacsak nem azért, hogy nyilvánosságra jusson; semmi sem történik titokban, hacsak nem azért, hogy kitudódjék. ²³Akinek füle van, hallja meg!” ²⁴Majd így folytatta: „Figyeljetek arra, amit hallotok. Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek majd nektek is, sőt ráadást is adnak nektek, akik ezt hallottátok. ²⁵Akinek ugyanis van, annak még adnak, akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amije van.”

Példabeszéd a vetés növekedéséről.

²⁶Így beszélt tovább: „Úgy van az Isten országával, mint azzal az emberrel, aki magot vet földjébe. ²⁷Akár alszik, akár virraszt, s éjszaka van vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba szökken, maga sem tudja hogyan. ²⁸A föld magától terem, először szárat, aztán kalászt, végül telt szemet a kalászban. ²⁹Amikor beérett a termés, tüstént nekiereszti a sarlót, mert itt az aratás.”

Példabeszéd a mustármagról.

³⁰Majd ismét így folytatta: „Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen hasonlattal szemléltessük? ³¹Olyan az, mint a mustármag. Amikor elvetik a földbe, kisebb minden más vetőmagnál. ³²De miután elvetették, felnő, nagyobb lesz minden veteménynél és akkora ágakat hajt, hogy árnyékában fészket rakhatnak az ég madarai.” ³³Több ilyen példabeszédben hirdette nekik az igét, amennyire csak föl tudták fogni. ³⁴Példabeszéd nélkül nem tanított, de amikor egyedül volt tanítványaival, mindent megmagyarázott nekik.

A vihar lecsendesítése.

³⁵Aznap alkonyatkor így szólt hozzájuk: „Evezzünk át a túlsó partra.” ³⁶Erre azok otthagyták a tömeget és magukkal vitték őt, úgy ahogy a bárkában volt. Több bárka kísérte őket. ³⁷Ekkor hatalmas vihar támadt. A hullámok becsaptak a bárkába, úgy, hogy az már majdnem megtelt. ³⁸De ő a bárka farában egy vánkoson aludt. Fölkeltették és így szóltak hozzá: „Mester, nem törődöl azzal, hogy elveszünk?” ³⁹Erre fölkelt, parancsolt a szélnek s rászólt a vízre: „Csöndesedjél, némulj el!” Mire a szél elállt és nagy csend lett. ⁴⁰Aztán hozzájuk fordult: „Mit féltek annyira? Még mindig nem hisztek?” ⁴¹Azokat nagy félelem fogta el és kérdezgették egymástól: „Kicsoda ez, hogy még a szél és a víz is engedelmeskedik neki?”

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet