A gerázai megszállott.

5 ¹Nemsokára átértek a tó túlsó partjára, a gerázaiak földjére. ²Amint kiszállt a bárkából, a sírok felől egy tisztátalan lélektől megszállt ember futott feléje. ³A sírboltokban lakott és még láncra verve sem tudták visszatartani. ⁴Sokszor megbilincselték és láncra verték, de a láncokat eltépte és a bilincseket összetörte. Senki sem bírt vele. ⁵Éjjel-nappal a sírboltokban és a hegyekben tanyázott, folyton kiabált és kövekkel ütötte-verte magát. ⁶Amint messziről meglátta Jézust, odafutott, földre vetette magát előtte, ⁷és hangosan így kiáltott: „Mi bajod velem, Jézus, a magasságbeli Istennek Fia? Az Istenre kérlek, ne gyötörj!” ⁸Ráparancsolt ugyanis: „Tisztátalan lélek, takarodj ki ebből az emberből.” ⁹Erre aztán megkérdezte tőle: „Mi a neved?” „Légió a nevem, válaszolta, mert sokan vagyunk”, ¹⁰és nagyon kérte, hogy ne űzze el őket arról a vidékről. ¹¹Akkor éppen nagy sertéskonda legelészett ott a hegyoldalban. ¹²„Küldj minket a sertésekbe” – kérték tőle. ¹³Beleegyezett. Akkor a tisztátalan lelkek kimentek belőle és megszállták a mintegy kétezer sertést számláló kondát, mire az a hegyoldalról a tóba rohant és vízbe fúlt. ¹⁴A kanászok erre elfutottak és elvitték hírét a városba meg a tanyákra, az emberek pedig kijöttek, hogy lássák mi történt. ¹⁵Jézushoz érve látták, hogy az, akit az imént még egy légió tartott megszállva, felöltözve, ép ésszel ül ott. Erre megdöbbentek. ¹⁶A szemtanúk elmondták nekik, mi történt a megszállottal és a sertésekkel. ¹⁷Ezután kérlelték, távozzék el a határukból. ¹⁸Amikor bárkába szállt, az imént még megszállott kérte, hogy vele mehessen. ¹⁹Ő azonban nem engedte meg neki, hanem így szólt hozzá: „Menj haza a tieidhez és mondd el nekik, milyen nagy dolgot művelt veled az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad.” ²⁰Az el is ment és Dekapolisz környékén elhíresztelte, hogy milyen nagy dolgot tett vele Jézus. Mindenki csodálkozott rajta.

Jairus leánya.

²¹Miután Jézus megint átkelt a túlsó partra, nagy néptömeg gyűlt köréje. Ő ott maradt a tó partján. ²²Akkor odajött hozzá egy Jairus nevű zsinagógai elöljáró. Amikor meglátta, lába elé borult és esedezve kérte: ²³„A kislányom halálán van, jöjj, tedd rá a kezedet, hogy meggyógyuljon és életben maradjon.” ²⁴El is ment vele. Nagy tömeg ment utána és tolongott körülötte. ²⁵Volt ott egy asszony, aki tizenkét éve vérzésben szenvedett. ²⁶Sok orvos részéről mindenfélét elviselt már és elköltötte mindenét, de semmi hasznát sem látta, sőt még rosszabbul lett. ²⁷Amikor Jézusról hallott, keresztülfurakodott a tömegen és hátulról megérintette ruháját. ²⁸Azt gondolta magában: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” ²⁹Azonnal meg is szűnt a vérzése és érezte testében, hogy kigyógyult a bajából. ³⁰Jézus nyomban észrevette, hogy erő áradt ki belőle, ezért a tömeghez fordulva megkérdezte: „Ki érintette a ruhámat?” ³¹Tanítványai megjegyezték: „Látod, hogy szorongat a tömeg és te még azt kérdezed: ki érintett engem?” ³²De ő mégis körülnézett, hogy lássa, ki volt az. ³³Akkor az asszony félve-remegve előjött, mert tudta, hogy mi történt vele. Leborult előtte és őszintén bevallott mindent. ³⁴„Leányom, mondta neki, hited meggyógyított. Menj békével és maradj egészséges.” ³⁵Még beszélt, mikor a zsinagógai elöljáró házából ezt a hírt hozták: „Leányod már meghalt. Minek fárasztod tovább a mestert?” ³⁶A hír hallatára Jézus így bátorította a zsinagógai elöljárót: „Ne félj, csak higgy!” ³⁷Nem engedte, hogy más is vele menjen, csak Péter, Jakab és János, Jakab testvére. ³⁸Mikor odaértek a zsinagógai elöljáró házához, nagy sírás-rívást, sok siratót és jajgatót talált. ³⁹Belépett és így szólt: „Mit lármáztok, mit sírtok? Nem halt meg a gyermek, csak alszik.” ⁴⁰Azok kinevették. Ő azonban kiküldött mindenkit, s maga mellé véve a gyermek atyját és anyját, kísérőivel bement oda, ahol a gyermek feküdt. ⁴¹Megfogta a gyermek kezét és így szólt hozzá: „Talita kum! – vagyis: kislány, mondom neked, kelj föl!” ⁴²A kislány fölkelt és járni kezdett. Tizenkét éves volt. A jelenlevők szinte magukon kívül voltak a nagy csodálkozástól. ⁴³De ő szigorúan meghagyta nekik, hogy senki meg ne tudja a dolgot. Aztán szólt, hogy adjanak neki enni.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet