Keresés a Bibliában

4 1És ismét kezde tanítani a tenger mellett. És nagy sokaság gyűle ő hozzá, úgy hogy ő a hajóba lépvén, a tengeren ül vala, az egész sokaság pedig a tenger mellett a földön vala. (Mát 13,1.2) 2És sokat tanítja vala őket példázatokban, és ezt mondja vala nékik tanításában: 3Halljátok: Ímé, a magvető kiméne vetni. (Mát 3,11;Csel 1,5;2,1-4) 4És lőn vetés közben, hogy némely az út mellé esék, és eljövének az égi madarak és megevék azt. (Mát 13,4-8; Luk 8,4-15) 5Némely pedig a köves helyre esék, a hol nem sok földje vala, és hamar kikele, mivel nem vala mélyen a földben. (Mát 5,32; Luk 16,18) 6Mikor pedig fölkelt a nap, elsűle, és mivelhogy nem volt gyökere, elszárada. 7Némely pedig a tövisek közé esék, és felnevekedének a tövisek és megfojták azt, és nem ada gyümölcsöt. (Mát 19,13-15; Luk 18,15-17) 8Némely pedig a jó földbe esék; és ád vala nevekedő és bővölködő gyümölcsöt, és némely hoz vala harmincz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig száz annyit. (Mát 3,16.17) 9És monda nékik: A kinek van füle a hallásra, hallja. (Mát 18,3; Luk 18,17) 10Mikor pedig egyedül vala, megkérdezék őt a körülötte lévők a tizenkettővel együtt a példázat felől. (Máté 15,21-28) 11Ő pedig monda nékik: Néktek adatott, hogy az Isten országának titkát tudjátok, ama kívül levőknek pedig példázatokban adatnak mindenek, (1Kor 5,12) 12Hogy nézvén nézzenek és ne lássanak; és hallván halljanak és ne értsenek, hogy soha meg ne térjenek és bűneik meg ne bocsáttassanak. (Ésa 6,9-10) 13És monda nékik: Nem értitek ezt a példázatot? Akkor mimódon értitek meg majd a többi példázatot? (2Móz 20,12-16) 14A magvető az ígét hinti. (Máté 13,19) 15Az útfélen valók pedig azok, a kiknek hintik az ígét, de mihelyest hallják, azonnal eljő a Sátán és elragadja a szívökbe vetett ígét. (Márk 8,34; Mát 10,38) 16És hasonlóképen a köves helyre vetettek azok, a kik mihelyst hallják az ígét, mindjárt örömmel fogadják, 17De nincsen ő bennük gyökere, hanem ideig valók; azután ha nyomorúság vagy háborúság támad az íge miatt, azonnal megbotránkoznak. 18A tövisek közé vetettek pedig azok, a kik az ígét hallják, (Zsolt 62,11.1Tim;6,17) 19De a világi gondok és a gazdagság csalárdsága és egyéb dolgok kívánsága közbejővén, elfojtják az ígét, és gyümölcstelen lesz. (Márk 10,23-24) 20A jó földbe vetettek pedig azok, a kik hallják az ígét és beveszik, és gyümölcsöt teremnek, némely harmincz annyit, némely hatvan annyit, némely száz annyit. (Márk 6,41; Ján 11,41) 21És monda nékik: Avagy azért hozzák-é elő a gyertyát, hogy véka alá tegyék, vagy az ágy alá? És nem azért-é, hogy a gyertyatartóba tegyék? (Mát 5,15; Luk 8,16;11,33) 22Mert nincs semmi rejtett dolog, a mi meg ne jelentetnék; és semmi sem volt eltitkolva, hanem hogy nyilvánosságra jusson. (Mát 10,26; Luk 8,17;12,2) 23Ha valakinek van füle a hallásra, hallja. (1Móz 5,32) 24És monda nékik: Megjegyezzétek, a mit hallotok: A milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek, sőt ráadást adnak néktek, a kik halljátok. (Mát 7,2) 25Mert a kinek van, annak adatik; és a kinek nincs, attól az is elvétetik, a mije van. (Mát 13,12;25,29; Luk 8,18;19,26) 26És monda: Úgy van az Isten országa, mint mikor az ember beveti a magot a földbe. (Márk 9,31; Mát 20,17-19; Luk 18,31-34) 27És alszik és fölkel éjjel és nappal; a mag pedig kihajt és felnő, ő maga sem tudja miképen. (Jak 5,7) 28Mert magától terem a föld, először füvet, azután kalászt, azután teljes buzát a kalászban. 29Mihelyt pedig a gabona arra való, azonnal sarlót ereszt reá, mert az aratás elérkezett. (Máté 20,20-28) 30És monda: Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Avagy milyen példában példázzuk azt? (Luk 13,18) 31A mustármaghoz, a mely mikor a földbe vettetik, minden földi magnál kisebb, (Mát 13,31.32; Luk 13,19) 32És mikor elvettetik, felnő, és minden veteménynél nagyobb lesz és nagy ágakat hajt, úgy hogy árnyéka alatt fészket rakhatnak az égi madarak. (Márk 14,36;Mát 20,22; Luk 12,50) 33És sok ilyen példázatban hirdeti vala nékik az ígét, úgy a mint megérthetik vala. (5Móz 6,13) 34Példázat nélkül pedig nem szól vala nékik; maguk közt azonban a tanítványoknak mindent megmagyaráz vala. (Máté 16,1-12) 35Azután monda nékik azon a napon, a mint este lőn: Menjünk át a túlsó partra. (Mát 8,18-23) 36Elbocsátván azért a sokaságot, elvivék őt, úgy a mint a hajóban vala; de más hajók is valának vele. (Mát 20,25; Luk 22,25-27) 37Akkor nagy szélvihar támada, a hullámok pedig becsapnak vala a hajóba, annyira, hogy már-már megtelék. (Mát 8,23-27; Luk 8,23-25) 38Ő pedig a hajó hátulsó részében a fejaljon aluszik vala. És fölkelték őt és mondának néki: Mester, nem törődöl vele, hogy elveszünk? (Mát 16,6; Luk 12,1;Márk 3,6) 39És felkelvén megdorgálá a szelet, és monda a tengernek: Hallgass, némulj el! És elállt a szél, és lőn nagy csendesség. (Mát 4,11.13) 40És monda nékik: Miért vagytok ily félénkek? Hogy van, hogy nincsen hitetek? (Márk 6,52) 41És megfélemlének nagy félelemmel, és ezt mondják vala egymásnak: Kicsoda hát ez, hogy mind a szél, mind a tenger engednek néki?

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet