Jézus a hajóról tanít.

4 ¹Megint tanítani kezdett a tó partján. Nagy tömeg gyűlt köré, ezért bárkába szállt, így ő a tavon volt, az egész tömeg meg szemközt a tó partján a földre telepedett. ²Példabeszédekben tanította őket sok mindenre, és tanításában ezt mondta nekik:

A magvető.

³„Halljátok! Íme, kiment a magvető vetni. ⁴Amint vetett, némely szem történetesen az útszélre hullott. Jöttek a madarak és felcsipegették. ⁵Más szemek köves talajra hullottak, itt nem volt elég a föld. Csakhamar kikeltek, mert nem kerültek mélyre a földbe. ⁶De aztán, hogy forrón sütött a nap, kiszáradtak, mert nem eresztettek mélyre gyökeret. ⁷Voltak szemek, amelyek bogáncsok közé hullottak. Amint a bogáncsok megnőttek, elfojtották, ezért nem hoztak termést. ⁸De volt mag, amely jó földbe hullott. Ez amikor kikelt és kifejlődött, termést hozott, az egyik harminc-, a másik hatvan-, a harmadik százszorosat. ⁹Akiknek van füle a hallásra, hallja meg!” – mondta.

Miért beszél Jézus példabeszédekben?

¹⁰Amikor egyedül maradt, tanítványai a tizenkettővel együtt megkérdezték, mi a példabeszédek értelme. ¹¹Ezt felelte nekik: „Megkaptátok az Isten országa titkát, a kívülállók azonban mindent példabeszédben kapnak, ¹²hogy: Nézzenek, de ne lássanak, halljanak, de ne értsenek, nehogy megtérjenek, s bocsánatot nyerjenek.”

A magvető példabeszéd magyarázata.

¹³Aztán így folytatta: „Nem értitek ezt a példabeszédet. Hogy értitek meg akkor majd az összes példabeszédet? ¹⁴A magvető a tanítást veti. ¹⁵Akikben útszélre hull a tanítás, meghallgatják ugyan, de rögtön jön a sátán, s kitépi szívükből az elvetett igét. ¹⁶Ugyanígy, akikben köves talajra hull a mag, amikor hallják a tanítást, szívesen fogadják, ¹⁷de nem ver bennük gyökeret, mert csak a pillanatnak élnek. Ezért ha szorongatás vagy üldözés éri őket az ige miatt, hamarosan megbotránkoznak. ¹⁸És mások, akikben a bogáncsok közé hullik, hallják ugyan a tanítást, ¹⁹de a világ gondjai, a csalóka gazdagság és a többi vágy szívükbe hatol, elfojtja az igét, úgyhogy terméketlen marad. ²⁰Végül, akikben jó földbe hull, azok hallják a tanítást, magukévá is teszik, és az egyik harminc-, a másik hatvan-, a harmadik százszoros termést hoz.

A lámpás.

²¹Ezután így folytatta: „Vajon azért gyújtanak lámpát, hogy a véka vagy az ágy alá rejtsék? Nem azért, hogy a lámpatartóra tegyék? ²²Mert nincs elrejtve semmi, amire fény ne derülne, és nincs titok, amely nyilvánosságra ne jutna. ²³Akinek van füle a hallásra, hallja meg!”

A mérték.

²⁴Azután így szólt: „Figyeljetek arra, amit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek majd nektek is, sőt adnak is hozzá. ²⁵Mert akinek van, még kap hozzá, akinek pedig nincs, amije van, azt is elveszik tőle.”

A növekvő vetés.

²⁶Azután ezt mondta: „Isten országa olyan, mint az az ember, aki magot vet a földbe. ²⁷Utána, akár alszik, akár ébren van, éjjel vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba szökik, maga sem tudja hogyan. ²⁸A föld magától terem, először szárat, aztán kalászt, majd telt szemet a kalászban. ²⁹Mikor a termés beérik, rögtön fogja a sarlót, mert itt az aratás.”

A mustármag.

³⁰Majd így folytatta: „Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen hasonlattal szemléltessük? ³¹Olyan, mint a mustármag. Amikor elvetik a földbe, kisebb minden más magnál. ³²De aztán, hogy elvetették, egyre nő, és minden kerti veteménynél nagyobb lesz. Akkora ágakat hajt, hogy az égi madarak árnyékában tanyáznak.” ³³Sok hasonló példabeszédben hirdette nekik a tanítást, hogy megértsék. ³⁴Példabeszéd nélkül nem tanított. Mikor tanítványaival magukra maradtak, mindent megmagyarázott nekik.

A vihar lecsendesítése.

³⁵Aznap alkonyatkor így szólt hozzájuk: „Keljünk át a túlsó partra.” ³⁶Erre elbocsátották a népet, és magukkal vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Más csónakok is csatlakoztak. ³⁷Nagy szélvihar támadt, a hullámok a bárkába csaptak, úgyhogy az már-már megtelt. Ő a bárka végében egy vánkoson aludt. ³⁸Felkeltették: „Mester – kérdezték –, nem törődöl vele, hogy elveszünk?” ³⁹Erre fölkelt, parancsolt a szélnek, és utasította a tavat: „Csendesedj! Némulj el!” A szél elült, s nagy nyugalom lett. ⁴⁰Ekkor hozzájuk fordult: „Miért féltek ennyire? Még mindig nincs bennetek hit?” ⁴¹Nagy félelem fogta el őket. „Ki ez – kérdezték egymástól –, hogy még a szél és a víz is engedelmeskedik neki?”

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet