4 ¹Később ismét tanítani kezdett a tenger mellett. Nagy tömeg gyülekezett köré, ő pedig a bárkába szállva leült a tavon, a tömeg pedig a parton maradt. ²Példabeszédekben sok mindenre tanította őket: ³»Halljátok! Íme, kiment a magvető vetni. ⁴Amint vetett, az egyik mag az útfélre esett. Jöttek az ég madarai és fölkapkodták. ⁵Egy másik köves helyre esett, ahol nem sok földje volt. Hamarosan kikelt, mert nem volt mélyen a földben, ⁶de mikor kisütött a nap, elfonnyadt, s mivel nem volt gyökere, elszáradt. ⁷Ismét másik a tövisek közé esett, és amikor felnőttek a tövisek, elfojtották, és nem hozott termést. ⁸A többi azonban jó földbe esett. Ezek felnőttek és gyarapodtak, végül termést hoztak, az egyik harmincszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik pedig százszorosat.« ⁹Majd ezt mondta: »Akinek van füle a hallásra, hallja meg.«

¹⁰Mikor egyedül maradt, a vele lévők és a tizenkettő megkérdezte őt a példabeszéd felől. ¹¹Ezt mondta nekik: »Nektek adatott, hogy ismerjétek az Isten országa titkát, azoknak pedig, akik kívül vannak, minden példabeszédekben hangzik el,

¹²hogy nézvén nézzenek és ne lássanak,
hallván halljanak és ne értsenek;
nehogy megtérjenek
és bűneik bocsánatot nyerjenek«.

^{(Iz 6,9-10) 13}Majd így folytatta: »Nem értitek ezt a példabeszédet? Hát hogyan értitek meg majd a többi példabeszédet? ¹⁴A magvető az igét veti. ¹⁵Akiknél az ige az útszélre esik, azok, amikor hallják azt, mindjárt jön a sátán, és elviszi az igét, amely a szívükbe hullott. ¹⁶Hasonlóképpen amelyek köves helyre hullanak, azok, amikor hallják az igét, mindjárt befogadják örömmel, ¹⁷de nem ver bennük gyökeret, hanem csak ideig-óráig tart. Amikor az ige miatt szorongatás és üldözés támad, hamar megbotránkoznak. ¹⁸Mások pedig, amelyek a tövisek közé hullanak, azok, akik az igét hallják, ¹⁹de a világi gondok, a csalóka gazdagság és más dolgok kívánsága betölti őket, s ezek elfojtják az igét, így az terméketlen marad. ²⁰A jó földbe vetett magok pedig azok, akik az igét meghallják, befogadják és termést hoznak, az egyik harmincszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik pedig százszorosat.«
²¹Aztán így szólt hozzájuk: »Vajon arra való a lámpa, hogy véka alá tegyék vagy az ágy alá? Nem arra, hogy a tartóra tegyék? ²²Mert nincs rejtett dolog, amely ki ne tudódna, és nincs titok, amely nyilvánosságra ne jutna. ²³Akinek van füle a hallásra, hallja meg!«
²⁴Majd így folytatta: »Figyeljetek arra, amit hallotok. Amilyen mértékkel mértek, olyan mértékkel mérnek majd nektek is, sőt ráadást is adnak nektek. ²⁵Mert akinek van, annak még adnak; akinek pedig nincsen, attól még azt is elveszik, amije van.«
²⁶Ezután így szólt: »Az Isten országa olyan, mint amikor az ember magot szór a földbe. ²⁷Azután már akár alszik, akár fölkel éjjel és nappal, a mag kikel és növekszik, maga sem tudja, hogyan. ²⁸Mert a föld magától termi meg először a hajtást, aztán a kalászt, majd a fejlett szemet a kalászban. ²⁹Mikor pedig megérett a termés, azonnal sarlót vág bele, mert elérkezett az aratás«.
^{(Jo 4,13) 30}Majd így szólt: »Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen példabeszéddel szemléltessük? ³¹Olyan az, mint a mustármag. Amikor a földbe vetik, kisebb minden magnál, amely a földön van; ³²de ha elvetették, felnő és nagyobb lesz minden veteménynél. Olyan nagy ágakat hajt, hogy árnyékában fészkelhetnek az ég madarai.«
^{(Dán 4,8k.18) 33}Sok ilyen példabeszédben hirdette nekik az igét, hogy meg tudják érteni. ³⁴Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk; tanítványainak azonban külön megmagyarázta mindegyiket.
³⁵Amikor aznap beesteledett, így szólt hozzájuk: »Menjünk át a túlsó partra!« ³⁶Erre azok elbocsátották a tömeget, őt pedig magukkal vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Több bárka is kísérte őket. ³⁷Nagy szélvész támadt, s a hullámok becsaptak a bárkába, úgy, hogy már-már megtelt. ³⁸Ő pedig a bárka hátsó végében egy vánkoson aludt. Felkeltették, s ezt mondták neki: »Mester! Nem törődsz vele, hogy elveszünk?« ³⁹Ő fölkelt, megfenyegette a szelet, és azt mondta a tengernek: »Csendesedj és némulj el!« Erre elállt a szél és nagy csendesség lett. ⁴⁰Azután hozzájuk fordult: »Miért vagytok gyávák? Még mindig nincs hitetek?« ⁴¹Erre nagy félelem fogta el őket, és azt kérdezgették egymástól: »Ki ez, hogy a szél és tenger is engedelmeskedik neki?«

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet