Intelmek a tanítványokhoz.

17 ¹Aztán így szólt tanítványaihoz: „Lehetetlen, hogy botrányok ne forduljanak elő, de jaj a botránkoztatónak! ²Jobb volna, ha malomkövet kötnének a nyakára s a tengerbe dobnák, mintsem hogy egyet is bűnre csábítson a kicsinyek közül. ³Vigyázzatok magatokra! Ha vétkezik ellened testvéred, fedd meg, de ha megbánja, bocsáss meg neki. ⁴Ha napjában hétszer vétkezik ellened, de hétszer jön hozzád és azt mondja: sajnálom, bocsáss meg neki.” ⁵Az apostolok kérték az Urat: „Növeld bennünk a hitet.” ⁶Az Úr így válaszolt: „Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok az eperfának: szakadj ki tövestül és verj gyökeret a tengerben! – engedelmeskedni fog nektek.

Hasonlat a szolgáról.

⁷Melyiktek mondja béresének vagy bojtárjának, amikor hazatér a mezőről: gyere ide tüstént, és ülj le! ⁸Nem azt mondja-e inkább: készíts vacsorát! Gyürkőzz neki és szolgálj ki, amíg eszem és iszom, aztán ehetsz-ihatsz magad is. ⁹Talán megköszöni a szolgának, hogy megtette, amit parancsolt neki? (Nem gondolnám.) ¹⁰Így ti is, miután megtettetek mindent, amire parancsot kaptatok, mondjátok: haszontalan szolgák vagyunk, nem tettünk többet, mint ami kötelességünk.”

A tíz leprás.

¹¹Amint Jeruzsálem felé tartott, átment Szamaria és Galilea határvidékén. ¹²Mikor betért egy faluba, tíz leprás férfi jött feléje. ¹³Megálltak és már messziről kiáltották: „Jézus, Mester, könyörülj rajtunk.” ¹⁴Rájuk tekintett és így szólt: „Menjetek, mutassátok meg magatokat a papoknak.” ¹⁵Amint odafelé mentek, megtisztultak, de csak egy tért vissza közülük, amikor látta, hogy meggyógyult. ¹⁶Hangos szóval áldotta Istent és lába elé borulva hálálkodott. Ez szamaritánus volt. ¹⁷Jézus megkérdezte: „Nem tízen tisztultak meg? Hol a többi kilenc? ¹⁸Nem akadt más, aki visszajött volna, hogy hálát adjon Istennek, csak ez az idegen?” ¹⁹Azzal hozzáfordult: „Kelj föl, menj! Hited meggyógyított téged.”

Isten országának eljövetele.

²⁰A farizeusok megkérdezték tőle, mikor jön el az Isten országa. Ezt válaszolta: „Isten országa nem jön el szembetűnő módon. ²¹Nem lehet azt mondani: nézd, itt van vagy amott. Isten országa köztetek van.” ²²Aztán tanítványaihoz fordult: „Jönnek napok, amikor az Emberfiának egyetlen napját is szívesen látnátok, de nem fogjátok látni. ²³Mondják majd nektek: nézzétek, itt van vagy amott! Oda ne menjetek és ne kövessétek. ²⁴Mint ahogy a cikázó villám az ég egyik végétől a másikig villan, így jön el az Emberfia is azon a napon. ²⁵Előbb azonban sokat kell szenvednie és megvetésben kell részesülnie e nemzedéktől. ²⁶Mint ahogy Noé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfiának napjaiban is: ²⁷ettek-ittak, házasodtak és férjhez mentek mindaddig a napig, amíg Noé be nem szállt a bárkába. Akkor jött a vízözön és elpusztította valamennyit. ²⁸Ugyanígy történt Lót napjaiban is: ettek-ittak, adtak-vettek, ültettek és építettek. ²⁹De azon a napon, amikor Lót elhagyta Szodomát, tüzes kénkő esett az égből és elpusztította valamennyit. ³⁰Ugyanígy lesz azon a napon, amikor az Emberfia megjelenik. ³¹Aki azon a napon a háztetőn van, és holmija a házban, le ne jöjjön, hogy elvigye. Aki a mezőn van, ne térjen vissza. ³²Gondoljatok Lót feleségére! ³³Aki meg akarja menteni az életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti, megmenti azt az életre. ³⁴Mondom nektek: azon az éjjelen ketten lesznek egy ágyban, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. ³⁵Két asszony együtt fog őrölni, egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. ³⁶Ketten lesznek a mezőn, egyiket fölveszik, a másikat otthagyják.” ³⁷„Hol, Uram?” – kérdezték. „Ahol hulla van, felelte, oda gyűlnek a keselyűk.”

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet