Példabeszéd az igazságtalan bíróról.

18 ¹Egyszer példabeszédet mondott nekik arról, hogy szüntelen kell imádkozni, és nem szabad belefáradni. ²„Egy városban, mondta, élt egy bíró. Istentől nem félt, embertől nem tartott. ³Élt abban a városban egy özvegyasszony is. Elment hozzá és kérte: Tégy nekem igazságot ellenfelemmel szemben. ⁴Az egy ideig nem akarta. Később azonban meggondolta: noha Istent nem félem, embertől nem tartok, ⁵mégis, mivel alkalmatlankodik ez az özvegy, igazságot szolgáltatok neki, hogy végül is vissza ne térjen és meg ne verjen.” ⁶Aztán hozzáfűzte az Úr: „Hallottátok, mit mondott az igazságtalan bíró. ⁷Vajon Isten nem szolgáltat igazságot választottainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Talán sokáig fogja tűrni? ⁸Mondom nektek: hamarosan igazságot szolgáltat nekik. De amikor eljön az Emberfia, gondoljátok, talál hitet a földön?”

A farizeus és a vámos.

⁹Az elbizakodottakhoz, akik magukat igaznak tartották és másokat megvetettek, ezt a példabeszédet intézte: ¹⁰„Két ember fölment a templomba, hogy imádkozzék, egy farizeus és egy vámos. ¹¹A farizeus emelt fővel így imádkozott magában: hálát adok neked Isten, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz, házasságtörő, mint ez a vámos is. ¹²Hetenként kétszer böjtölök, tizedet adok mindenből, amim van. ¹³A vámos pedig megállt hátul és szemét sem merte fölemelni az égre, csak mellét verte e szavakkal: Istenem, légy irgalmas hozzám, bűnöshöz. ¹⁴Mondom nektek: ez megigazulva ment haza, az nem. Mindazt, aki fölmagasztalja magát, megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt fölmagasztalják.”

Jézus és a gyermekek.

¹⁵Akkor gyermekeket hoztak hozzá, hogy rájuk tegye kezét. Amint ezt a tanítványok meglátták, elutasították őket. ¹⁶Jézus azonban magához hívta a gyermekeket és így szólt: „Hagyjátok, hadd jöjjenek hozzám a gyermekek és ne tiltsátok meg nekik, mert ilyeneké az Isten országa. ¹⁷Bizony mondom nektek, aki Isten országát nem fogadja úgy, mint a gyermek, nem megy be oda.”

A gazdag ifjú.

¹⁸Egy előkelő ember megkérdezte tőle: „Jó Mester, mit kell tennem, hogy elnyerjem az örök életet?” ¹⁹„Miért mondasz engem jónak?” – kérdezte Jézus. „Senki sem jó, csak egyedül Isten. ²⁰Ismered a parancsokat: ne paráználkodjál, ne ölj, ne lopj, hamisan ne tanúskodjál, atyádat és anyádat tiszteld.” ²¹Ő kijelentette: „Ezt mind megtartottam gyermekkorom óta.” ²²Ennek hallatára Jézus így felelt: „Valami még hiányzik neked. Add el amid csak van, árát oszd ki a szegényeknek, így kincsed lesz a mennyben. Aztán jöjj és kövess engem.” ²³E szavakra az igen elszomorodott, mert nagyon gazdag volt.

A gazdagság veszélyei.

²⁴Mikor Jézus látta (hogy elszomorodott), így folytatta: „Milyen nehezen jut be a gazdag Isten országába! ²⁵Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni Isten országába.” ²⁶Hallgatói erre megkérdezték: „Akkor hát ki üdvözülhet?” ²⁷Ő kijelentette: „Ami embernél lehetetlen, Istennél lehetséges.”

Az önkéntes szegénység jutalma.

²⁸Akkor Péter vette át a szót: „Nézd, mi elhagytuk, amink (csak) volt és követtünk téged.” ²⁹Jézus így válaszolt: „Bizony mondom nektek: senki sem hagyja el otthonát, feleségét, testvéreit, szüleit, gyermekeit Isten országáért,

Jézus Jeruzsálemhez közeledik.

³⁰anélkül hogy sokkal többet ne kapna ezen a világon, a másvilágon pedig az örök életet.”

Jézus harmadszor jövendöli meg szenvedését.

³¹Akkor félrevonta a tizenkettőt és így szólt hozzájuk: „Most fölmegyünk Jeruzsálembe s ott beteljesedik minden, amit a próféták az Emberfiáról jövendöltek. ³²Kiszolgáltatják a pogányoknak, kigúnyolják, bántalmazzák és leköpdösik. ³³Aztán megostorozzák és megölik, de harmadnapra föltámad.” ³⁴Ők azonban mit sem értettek ebből. Ez a beszéd homályos volt előttük és nem értették, hogy mit akar vele mondani.

A jerikói vak.

³⁵Amikor Jerikóhoz közeledett, egy vak koldus ült az útfélen. ³⁶Amint hallotta, hogy sok ember vonul arra, megkérdezte, mi történik. ³⁷Mondták neki, hogy a názáreti Jézus megy arra. ³⁸Erre kiáltozni kezdett: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!” ³⁹Az elvonulók csitították, hogy hallgasson, de ő annál jobban kiabált: „Dávid fia, könyörülj rajtam!” ⁴⁰Jézus megállt és szólt, hogy vezessék hozzá. Mikor odaért, megkérdezte: ⁴¹„Mit akarsz tőlem?” „Uram, kérte, hogy lássak.” ⁴²Jézus így szólt hozzá: „Láss! Hited meggyógyított téged.” ⁴³Azonnal visszanyerte látását és Istent dicsérve követte őt. Ennek láttára a nép is áldotta Istent.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet