17 ¹Így szólt tanítványaihoz:
– Lehetetlen, hogy bűnre vezető alkalmak ne történjenek; de jaj annak, aki által megtörténnek!
²Jobb lenne annak, ha malomkövet kötnének a nyakába, és a tengerbe vetnék, mintsem egyet is bűnre vezessen a kicsinyek közül. ³Vigyázzatok magatokra!
Ha vétkezik ellened testvéred, figyelmeztesd, és ha megbánja, bocsáss meg neki! ⁴És ha naponta hétszer vétkezik ellened, és hétszer tér vissza hozzád, és így szól: „Megbántam” –, bocsáss meg neki!
⁵Az apostolok így szóltak az Úrhoz:
– Növeld bennünk a hitet!
⁶Az Úr ezt válaszolta:
– Ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és így szólnátok ehhez az eperfához: „Szakadj ki gyökerestül, és gyökerezz meg a tengerben!” –, engedelmeskedne nektek.
⁷Ki az közületek, aki ezt mondja szolgájának, amikor az szántás vagy legeltetés után megjön a mezőről: „Jöjj ide hamar, és ülj az asztalhoz”? ⁸Nem azt mondja-e inkább neki: „Készíts nekem valami ennivalót, övezd fel magad, és szolgálj fel nekem, míg eszem és iszom, te majd azután egyél és igyál!”? ⁹Vajon megköszöni a szolgának, hogy teljesítette, amit parancsoltak? ¹⁰Ugyanígy ti is, ha teljesítettétek mindazt, amit parancsoltak nektek, mondjátok: „Érdemtelen szolgák vagyunk. Azt tettük, ami a kötelességünk volt.”
¹¹Útban Jeruzsálem felé Szamaria és Galilea határvidékén ment át. ¹²Amikor beért egy faluba, tíz leprás férfi jött vele szembe. Megálltak távol, ¹³és kiáltozva kérték:
– Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!
¹⁴Amikor meglátta őket, így szólt hozzájuk:
– Menjetek, mutassátok meg magatokat a papoknak!
Útközben megtisztultak. ¹⁵Egyikük, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, és fennhangon dicsőítette Istent. ¹⁶Arcra borult lába előtt, és hálát adott neki. Ez a férfi szamariai volt. ¹⁷Jézus ekkor így szólt:
– Ugye mind a tíz megtisztult? Hol van a többi kilenc? ¹⁸Senki más nem tért vissza, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen?
És így szólt hozzá:
– ¹⁹Kelj fel – mondta neki –, menj, hited megmentett téged!
²⁰Amikor a farizeusok megkérdezték tőle, hogy mikor jön el Isten országa, így válaszolt nekik:
– Isten országa nem úgy érkezik, hogy jövetelét megfigyelhetné az ember. ²¹Azt sem mondhatja az ember: „Íme, itt van”, vagy „íme, ott van!” Isten országa ugyanis közöttetek van!
²²A tanítványoknak pedig ezt mondta:
– Jönnek majd napok, amikor szeretnétek akár egyetlenegyet is látni az Emberfiának napjai közül, de nem láttok. ²³Az emberek mondják majd nektek: „Íme, ott”, vagy „íme, itt van!” Ne menjetek oda, s ne fussatok utána! ²⁴Mert ahogyan a villám cikázva fénylik az ég egyik végétől a másikig, úgy lesz az Emberfia is az ő napján. ²⁵Előbb azonban sokat kell szenvednie, és ez a nemzedék elveti. ²⁶Amint Noé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia napjaiban is. ²⁷Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek, egészen addig a napig, amíg Noé be nem ment a bárkába. Akkor jött az özönvíz, és mindenkit elpusztított. ²⁸Úgy, amint Lót napjaiban történt. Ettek, ittak, adtak, vettek, ültettek és építettek; ²⁹de azon a napon, amikor Lót elment Szodomából, tűz és kénkő esett az égből, és mindenkit elpusztított. ³⁰Ugyanígy lesz azon a napon is, amelyen az Emberfia megjelenik. ³¹Azon a napon ha valaki a háztetőn lesz, a holmija pedig a házban, ne jöjjön le, hogy elvigye; és aki a mezőn lesz, az se forduljon vissza! ³²Gondoljatok Lót feleségére! ³³Aki meg akarja tartani az életét, elveszíti, aki pedig elveszíti, megmenti azt. ³⁴Mondom nektek, azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban. Az egyiket felveszik, a másikat pedig otthagyják. ³⁵Két asszony őröl ugyanott. Az egyiket felveszik, a másikat pedig otthagyják. [ ³⁶[]
³⁷– Hol, Uram? – kérdezték.
– Ahol a tetem – mondta nekik –, oda gyűlnek a saskeselyűk.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet