Keresés a Bibliában

Pál első missziós útja.

13 1Az antióchiai egyházban több próféta és tanító volt, például Barnabás, a Nigernek nevezett Simeon, a cirenei Lúciusz, továbbá Manaén, aki Heródes negyedes fejedelemmel együtt nevelkedett, és Saul. 2Mikor egy alkalommal istentiszteletet végeztek és böjtöt tartottak, a Szentlélek így intézkedett: „Rendeljétek Barnabást és Sault arra a munkára, amelyre szántam őket.” 3Erre böjtöt tartottak és imádkoztak, majd rájuk tették kezüket s útra bocsátották őket.

Pál és Barnabás Ciprus szigetén.

4Ők tehát a Szentlélektől küldve lementek Szeleukiába és onnan áthajóztak Ciprusba. 5Szalamiszba érve a zsidó zsinagógában hirdették Isten igéjét. 6János is segítségükre volt. Mikor bejárták Páfoszig az egész szigetet, találkoztak egy Barjézus nevű zsidó varázslóval és hamis prófétával. 7Ez a jó szándékú Szergiusz Paulosz helytartó kíséretéhez tartozott, aki magához kérette Barnabást és Pált, mert hallani kívánta az Isten igéjét. 8De Elimász, vagyis a varázsló – a neve ugyanis ezt jelenti – akadékoskodott és igyekezett eltéríteni a helytartót a hittől. 9Saul, más néven Pál azonban SzentIélekkel eltelve rászegezte tekintetét és így kiáltott: 10„Te minden csalárdsággal és álnoksággal terhes ördögfia, te minden igazság ellensége, hát nem hagyod abba az áskálódást az Úr egyenes útja ellen? 11Ezért most az Úr keze rád nehezedik: megvakulsz és egy ideig nem látod a napvilágot.” Tüstént vak sötétség szakadt rá, és botorkálva keresgélte, hogy valaki kezét nyújtsa neki. 12A történtek láttára a helytartó hívő lett, mert egészen lenyűgözte az Úr tanítása.

Az apostolok a pizídiai Antióchiában.

13Pál és útitársai Páfoszból tengerre szállva a pamfíliai Pergébe jutottak. 14János azonban elvált tőlük és visszatért Jeruzsálembe. Ők viszont Pergéből tovább utazva a pizídiai Antióchiába érkeztek. Egy szombati napon aztán betértek a zsinagógába és helyet foglaltak. 15A törvény és a próféták olvasása után a zsinagóga elöljárói hozzájuk küldtek ezzel a kéréssel: „Testvérek, ha volna néhány buzdító szavatok a néphez, csak beszéljetek!” 16Ekkor Pál fölemelkedett és kezével csöndet parancsolva beszélni kezdett: 17„Izraelita férfiak, s ti istenfélők, figyeljetek! Izrael népének Istene kiválasztotta atyáinkat és az egyiptomi tartózkodás idején nagy néppé tette őket.
Majd hatalmas karjának oltalma alatt kivezette őket onnan, 19és negyven esztendőn keresztül gondjukat viselte a pusztában. Hét nemzetet pusztított el Kánaán földjén, és földjüket birtokukká tette. 20Mindez körülbelül négyszázötven évig tartott. Ezután egész Sámuel prófétáig bírákat adott nekik. 21Ettől fogva királyt kívántak, s ezért Isten negyven esztendőre Sault, Kis fiát adta nekik Benjamin törzséből. 22Később ennek eltávolítása után Dávidot emelte királyukká. Róla így nyilatkozott: Jessze fiában, Dávidban szívem szerint való férfire találtam, aki minden akaratomat teljesíti. 23Ígéretéhez híven az ő utódaiból támasztotta Isten Izrael üdvözítőjét Jézust, 24akinek eljövetele előtt János a bűnbánat keresztségét hirdette Izrael egész népének. 25János pályafutásának bevégzésekor kijelentette: nem az vagyok, akinek engem tartotok. De jön már utánam az, akivel szemben még arra sem vagyok méltó, hogy saruját leoldjam a lábáról. 26Testvéreim! Ábrahám nemzetségének fiai és köztetek lévő istenfélők! Ez az üdvösséget hozó hír nekünk szól. 27Igaz, Jeruzsálem lakói és elöljárói nem ismerték el őt, ítéletükkel azonban csak beteljesítették a próféták szavát, amelyet minden szombaton olvasnak; 28mert bár semmi halálbüntetésre méltót nem találtak benne, Pilátustól mégis kivégeztetését követelték. 29Mikor pedig mindent elvégeztek, ami meg volt írva róla, levették a keresztfáról és sírba fektették. 30Isten azonban harmadnapon föltámasztotta holtából, 31és ő jó néhány napon keresztül megjelent azoknak, akik vele együtt mentek föl Galileából Jeruzsálembe. Ezek most tanúságot tesznek róla a nép előtt. 32Mi is ezt az örvendetes hírt hirdetjük nektek: Isten atyáinknak tett ígéretét nekünk, 33az ő gyermekeiknek teljesítette azáltal, hogy föltámasztotta Jézust. Ez van megírva a második zsoltárban:
Az én Fiam vagy,
én ma szültelek. 34Azt pedig, hogy föltámasztotta halottaiból, úgy hogy többé már nem tér vissza az enyészetbe, így mondta meg: 35nektek váltom be a Dávidnak szóló szent ígéretet. Másutt meg így szól: Nem hagyod, hogy rothadás érje szentedet, 36Dávid ugyanis, bár a maga idejében Isten akaratának szolgált, Meghalt, eltemették atyái mellé és bizony elrothadt. 37De azt, akit Isten (holtából) föltámasztott, nem érte rothadás. 38Vegyétek tudomásul, testvéreim, hogy őáltala a bűnök bocsánatát hirdetjük nektek. Mindattól, amitől Mózes törvénye által nem nyerhettétek el a megigazulást, 39őáltala megigazul mindenki, aki hisz. 40Ügyeljetek ezért, hogy be ne teljesedjék rajtatok a próféták mondása: 41Ide nézzetek, ti önteltek,
csodálkozzatok és semmisüljetek meg!
Olyan művet hajtok végre napjaitokban,
hogy el sem hiszitek, ha valaki elbeszéli nektek.” 42Kifelé menet megkérték őket, hogy a következő szombaton is beszéljenek ezekről a dolgokról. 43Sőt, mikor a zsinagóga szétoszlott, a zsidók és istenfélő prozeliták közül sokan követték Pált és Barnabást. Azok pedig hozzájuk szólva buzdították őket, hogy tartsanak ki Isten kegyelmében. 44A következő szombaton aztán majdnem az egész város egybegyűlt, hogy hallja az Isten igéjét: 45Mikor azonban a zsidók meglátták a nagy tömeget, féltékenység fogta el őket és rágalmakat szórva akarták meghazudtolni Pál szavait. 46Pál és Barnabás azonban nyílt bátorsággal kijelentették: „Először nektek kellett hirdetnünk Isten igéjét. De mivel visszautasítjátok azt és nem tartjátok magatokat méltóknak az örök életre, most a pogányokhoz fordulunk. 47Az Úr ugyanis ezt a parancsot adta nekünk: a pogányok világosságává tettelek, hogy üdvösségük légy egészen a föld végső határáig.” 48A pogányok ennek hallatára örvendezve magasztalták az Úr igéjét. Hittek is mindazok, akik az örök életre voltak rendelve, 49az Úr igéje így az egész vidéken elterjedt. 50A zsidók azonban fölbujtották az előkelő istenfélő asszonyokat és a város elöljáróit, s üldözést szítva Pál és Barnabás ellen, kiutasították őket arról a vidékről. 51Azok erre lerázták feléjük lábuk porát és Ikóniumba mentek. 52A tanítványokat pedig a Szentlélek öröme töltötte el.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF