Keresés a Bibliában

Vita a mózesi törvény kötelező erejéről

15 1Néhányan, akik Júdeából érkeztek oda, így tanították a testvéreket: „Ha nem metélkedtek körül Mózes törvénye szerint, nem üdvözülhettek.” 2Mivel pedig Pál és Barnabás élénken ellenkeztek és vitába szálltak velük, elhatározták, hogy Pál és Barnabás, s még néhányan a többiek közül menjenek föl Jeruzsálembe az apostolokhoz és a presbiterekhez e vitás kérdés ügyében. 3Így tehát az egyház utasítására útnak indultak. Fönícián és Szamarián való átutaztukban elbeszélték a pogányok Megtérését, és ezzel nagy örömet szereztek az összes testvérnek. 4Mikor megérkeztek Jeruzsálembe, az egyház, az apostolok és a presbiterek szívesen fogadták őket. Ők pedig elbeszélték, mi mindent művelt általuk az Isten. 5Erre azonban fölállt néhány, a farizeusi szektából megtért hívő és kijelentette: „Körül kell metélni őket, és rájuk kell parancsolni, hogy tartsák meg Mózes törvényét.” 6Erre az apostolok és presbiterek összegyűltek a kérdés megvizsgálására. 7A heves vitatkozás során Péter szólásra emelkedett: „Testvéreim! Tudjátok, hogy Isten már hosszabb ideje kiválasztott közületek, hogy a pogányok az én számból hallják az evangélium szavát és a hitre térjenek. 8A szíveket vizsgáló Isten kinyilvánította akaratát, mikor nekik éppen úgy megadta a Szentlelket, mint nekünk, 9és nem tett különbséget köztünk s köztük, mikor a hit által szívüket megtisztította. 10Most tehát mit kísértitek az Istent azzal, hogy azt az igát akarjátok a tanítványok nyakára tenni, amelyet sem atyáink, sem mi nem bírtunk elviselni? 11Ellenkezőleg a mi hitünk az, hogy Urunk Jézus (Krisztus) kegyelme által üdvözülünk, és éppen így ők is.” 12Erre az egész gyülekezet lecsillapodott, s meghallgatta Barnabást és Pált, amint elbeszélték, milyen sok csodás jelet művelt általuk Isten a pogányok között. 13Mikor elhallgattak, Jakab szólalt föl: „Testvéreim, hallgassatok meg engem! 14Simon elbeszélte, hogyan kezdett hozzá Isten, hogy a pogányok közül népet válasszon magának. 15Ezzel megegyeznek a próféták szavai. Azt mondja ugyanis az Írás: 16Ezek után újjáépítem Dávid leomlott sátrát, omladékait újjáépítem és helyreállítom, 17hogy a többi ember is keresse az Urat,
valamint minden nép, melyet rólam neveznek el. 18Az Úr mondja ezt és meg is teszi. Ez az ő örök határozata. 19Ezért véleményem szerint nem kell háborgatni azokat, akik a pogányok közül tértek meg Istenhez. 20Azt azonban írjuk meg nekik, hogy tartózkodjanak a bálványoktól eredő megfertőződéstől, a törvénytelen házasságtól, a fojtott állattól és vértől. 21Mózesnek ugyanis minden városban régtől fogva van hirdetője, hiszen minden szombaton olvassák a zsinagógában.”

A jeruzsálemi határozat.

22Ekkor az apostolok és a presbiterek az egész egyházzal együtt elhatározták, hogy néhányat kiválasztanak maguk közül, és Pállal meg Barnabással Antióchiába küldik őket: mégpedig Júdást, más néven Barszabbászt és Szilást, akik vezető szerepet töltöttek be a testvérek közt. 23Ezt az írást küldték velük: „Az apostolok és presbiterek testvéri üdvözletüket küldik az Antióchiában, Szíriában és Kilíkiában élő, pogányok közül származó testvéreknek. 24Hallottuk, hogy néhány közülünk való, megbízatásunk nélkül tanítva megzavart titeket és földúlta lelketeket. 25Ezért megállapodásra jutva jónak láttuk, hogy kiválasszunk és hozzátok küldjünk egy-két férfit a számunkra igen kedves Pállal és Barnabással, 26akik egészen a mi Urunk Jézus Krisztusnak szentelték magukat. 27Elküldtük tehát Júdást és Szilást, akik ugyanezeket személyesen élőszóval is tudtotokra adják. 28A Szentlélek és mi magunk is azt
tartottuk helyesnek, hogy a következő szükséges dolgokon kívül semmi más terhet ne rakjunk rátok. 29Tehát tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől a fojtott állattól és a törvénytelen házasságtól. Ha ezektől őrizkedtek, helyesen cselekedtek. Üdvözlünk titeket!”

A határozat kihirdetése.

30Azok tehát útra bocsátásuk után lementek Antióchiába. Itt egybegyűjtötték a közösséget és átadták a levelet. 31Azok örömmel olvasták a vigasztaló sorokat. 32Júdás és Szilás,
akik maguk is próféták voltak, sok beszédben buzdították és erősítgették a testvéreket.

(34.) (Szilás mégis úgy gondolta, hogy jobb lesz, ha ottmarad. Így
aztán Júdás egyedül ment el Jeruzsálembe.)

33Hosszabb ott-tartózkodás után békében elváltak a testvérektől és visszatértek megbízóikhoz.

Pál másodig útja

35Pál és Barnabás viszont Antióchiában maradt, s a többiekkel együtt tanították és hirdették az Úr igéjét.

Antióchiától Troászig.

36Bizonyos idő múltán Pál így szólt Barnabáshoz: „Menjünk vissza és nézzünk utána, hogy megy a soruk a testvéreknek azokban a városokban, ahol hirdettük az Úr igéjét.” 37Barnabás magával akarta vinni a Márknak nevezett Jánost is. 38Pál azonban azon a véleményen volt, hogy ne vigyék megint magukkal, mert Pamfíliában elhagyta őket, és nem ment velük a munkába. 39Így nézeteltérés támadt köztük s elváltak egymástól. Barnabás Márk kíséretében Ciprusba hajózott, 40Pál viszont Szilást választotta, s azután a testvérektől az Úr kegyelmébe ajánlva útnak indult.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF