141 1Dávid zsoltára. Hozzád kiáltok, URam, siess segítségemre, figyelj szavamra, ha kiáltok hozzád! 2Jusson eléd imádságom, mint illatáldozat, imára emelt kezem, mint esti áldozat! 3URam, tégy zárat a számra, őrizd ajkaim nyílását! 4Ne engedd, hogy szívem rosszra hajoljon, hogy bűnös dolgot műveljek a gonosztevőkkel együtt; finom falatjaikból nem akarok enni. 5Ha igaz ver engem, szeretetből van az. Olaj a fejemnek még a feddése is. Akik pedig gonoszságban élnek, azokért még imádkozom is. 6És ha majd bíráik a sziklafalon letaszítják őket, akkor értik meg, milyen szépek voltak mondásaim. 7Mint amikor barázdát hasítanak a földön, úgy szórják csontjaikat a sír szájába. 8De én rád tekintek, én Uram, URam! Hozzád menekülök, ne vedd el életemet! 9Őrizz meg a tőrtől, amelyet nekem vetettek, a gonosztevők csapdáitól! 10A bűnösök beleesnek saját hálójukba, én pedig elkerülöm azt.