140 1A karmesternek: Dávid zsoltára. 2Ments meg, URam, a gonosz emberektől, oltalmazz meg az erőszakos emberektől, 3akik rosszat terveznek szívükben, minden nap háborúságot szítanak! 4Nyelvük éles, mint a kígyóé, viperaméreg van ajkukon. (Szela.) 5Őrizz meg, URam, a bűnösök hatalmától, oltalmazz meg az erőszakos emberektől, akik jártomban el akarnak gáncsolni! 6Tőrt vetettek nekem a gőgös emberek, köteleket és hálót feszítettek ki, az út mentén csapdát állítottak nekem. (Szela.) 7Te vagy Istenem - mondom az ÚRnak figyelj hát, URam, könyörgő szavamra! 8Én Uram, URam, hatalmas szabadítóm, te véded fejemet a küzdelem napján. 9Ne teljesítsd, URam, a bűnös kívánságát, ne engedd sikerülni terveit, ne fuvalkodhasson fel! (Szela.) 10A körülöttem ólálkodók fejére zúduljon az a nyomorúság, amit ajkuk felidéz! 11Hulljon rájuk tüzes parázs, taszítsd őket vizes gödrökbe, hogy föl ne kelhessenek! 12Ne maradjon meg a rágalmazó a földön, az erőszakos embert üldözze gonoszsága, míg össze nem roskad! 13Tudom, hogy az ÚR felkarolja a nyomorultak ügyét, a szegények jogát. 14Csak az igazak magasztalják nevedet, a becsületesek maradnak meg színed előtt.