Keresés a Bibliában

14 1Abban az időben Heródes, a negyedes fejedelem, meghallotta Jézus hírét, 2és ezt mondta szolgáinak: „Ez Keresztelő János, ő támadt fel a halottak közül, és ezért működnek általa a csodatevő erők.” 3Heródes ugyanis elfogatta Jánost, bilincsbe verette, és börtönbe vettette, testvérének, Fülöpnek a felesége, Heródiás kedvéért. 4János ugyanis azt mondta neki: „Nem szabad együtt élned vele!” 5Heródes szerette volna megöletni, de félt a sokaságtól, mert prófétának tartották. 6Amikor azonban eljött Heródes születésnapja, Heródiás leánya táncolt a társaság előtt, és megtetszett Heródesnek; 7ezért esküvel fogadta, hogy bármit kér, megadja neki. 8Az pedig anyja unszolásának engedve így szólt: „Add nekem egy tálon Keresztelő János fejét.” 9A király elkomorodott, de esküje és a vendégek miatt megparancsolta, hogy teljesítsék kérését. 10Elküldte embereit, lefejeztette Jánost a börtönben, 11elhozták a fejét egy tálon, átadták a leánynak, ő pedig odavitte anyjának. 12Aztán eljöttek tanítványai, elvitték a holttestet, és eltemették. Majd elmentek, és hírül adták ezt Jézusnak. 13Amikor meghallotta ezt Jézus, eltávozott onnan hajón egy lakatlan helyre egyedül. Amikor meghallotta ezt a sokaság, utána ment gyalog a városokból. 14Amikor Jézus kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, és meggyógyította betegeiket. 15Amikor esteledett, odamentek hozzá tanítványai, és így szóltak hozzá: „Lakatlan ez a hely, és későre jár. Bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek a falvakba, és vegyenek élelmet maguknak.” 16Jézus azonban ezt mondta nekik: „Nem kell elmenniük: Ti adjatok nekik enni!” 17Ők pedig így válaszoltak: „Nincs itt egyebünk, csak öt kenyerünk és két halunk.” 18Ő pedig ezt mondta: „Hozzátok ide nekem azokat!” 19Ekkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a fűre, aztán vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta, megtörte a kenyereket és a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak. 20Miután valamennyien ettek és jóllaktak, összeszedték a maradék darabokat, tizenkét tele kosárral. 21Aki pedig evett, mintegy ötezer férfi volt az asszonyokat és a gyermekeket nem számítva. 22Jézus ezután nyomban kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak hajóba, és menjenek át előtte a túlsó partra, amíg ő elbocsátja a sokaságot. 23De miután elbocsátotta a sokaságot, felment a hegyre magánosan imádkozni. Amikor beesteledett, egyedül volt ott. 24A hajó pedig már messze eltávolodott a parttól, és a hullámok között hányódott, mert ellenszél volt. 25A negyedik éjszakai őrváltáskor odament hozzájuk Jézus a tengeren járva. 26Amikor a tanítványok meglátták, hogy a tengeren jár, megrettentek, azt mondták, hogy kísértet, és ijedtükben felkiáltottak. 27De Jézus azonnal megszólította őket, és ezt mondta: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!” 28Péter ekkor így szólt hozzá: „Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy menjek oda hozzád a vízen.” 29Mire ő így szólt: „Jöjj!” Péter erre kiszállt a hajóból, elindult a vízen, és Jézus felé ment. 30Amikor azonban az erős szélre figyelt, megijedt, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott: „Uram, ments meg!” 31Jézus azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és ezt mondta neki: „Kicsinyhitű, miért kételkedtél?” 32És amint beszálltak a hajóba, elült a szél. 33A hajóban levők pedig leborultak előtte, és ezt mondták: „Valóban Isten Fia vagy!” 34Átkelve a túlsó partra, Genezáret földjére érkeztek. 35Amikor felismerték őt a helység lakói, embereket küldtek az egész környékre, és odavittek hozzá minden beteget, 36és kérték, hogy legalább ruhája szegélyét megérinthessék. És akik csak megérintették, meggyógyultak.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet