14 1Abban az időben Heródes, a negyedes fejedelem, meghallotta Jézus hírét, 2és ezt mondta szolgáinak: „Ez Keresztelő János, ő támadt fel a halottak közül, és ezért működnek általa a csodatevő erők.” 3Heródes ugyanis elfogatta Jánost, bilincsbe verette, és börtönbe vettette, testvérének, Fülöpnek a felesége, Heródiás kedvéért. 4János ugyanis azt mondta neki: „Nem szabad együtt élned vele!” 5Heródes szerette volna megöletni, de félt a sokaságtól, mert prófétának tartották. 6Amikor azonban eljött Heródes születésnapja, Heródiás leánya táncolt a társaság előtt, és megtetszett Heródesnek; 7ezért esküvel fogadta, hogy bármit kér, megadja neki. 8Az pedig anyja unszolásának engedve így szólt: „Add nekem egy tálon Keresztelő János fejét.” 9A király elkomorodott, de esküje és a vendégek miatt megparancsolta, hogy teljesítsék kérését. 10Elküldte embereit, lefejeztette Jánost a börtönben, 11elhozták a fejét egy tálon, átadták a leánynak, ő pedig odavitte anyjának. 12Aztán eljöttek tanítványai, elvitték a holttestet, és eltemették. Majd elmentek, és hírül adták ezt Jézusnak. 13Amikor meghallotta ezt Jézus, eltávozott onnan hajón egy lakatlan helyre egyedül. Amikor meghallotta ezt a sokaság, utána ment gyalog a városokból. 14Amikor Jézus kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, és meggyógyította betegeiket. 15Amikor esteledett, odamentek hozzá tanítványai, és így szóltak hozzá: „Lakatlan ez a hely, és későre jár. Bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek a falvakba, és vegyenek élelmet maguknak.” 16Jézus azonban ezt mondta nekik: „Nem kell elmenniük: Ti adjatok nekik enni!” 17Ők pedig így válaszoltak: „Nincs itt egyebünk, csak öt kenyerünk és két halunk.” 18Ő pedig ezt mondta: „Hozzátok ide nekem azokat!” 19Ekkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a fűre, aztán vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta, megtörte a kenyereket és a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak. 20Miután valamennyien ettek és jóllaktak, összeszedték a maradék darabokat, tizenkét tele kosárral. 21Aki pedig evett, mintegy ötezer férfi volt az asszonyokat és a gyermekeket nem számítva. 22Jézus ezután nyomban kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak hajóba, és menjenek át előtte a túlsó partra, amíg ő elbocsátja a sokaságot. 23De miután elbocsátotta a sokaságot, felment a hegyre magánosan imádkozni. Amikor beesteledett, egyedül volt ott. 24A hajó pedig már messze eltávolodott a parttól, és a hullámok között hányódott, mert ellenszél volt. 25A negyedik éjszakai őrváltáskor odament hozzájuk Jézus a tengeren járva. 26Amikor a tanítványok meglátták, hogy a tengeren jár, megrettentek, azt mondták, hogy kísértet, és ijedtükben felkiáltottak. 27De Jézus azonnal megszólította őket, és ezt mondta: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!” 28Péter ekkor így szólt hozzá: „Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy menjek oda hozzád a vízen.” 29Mire ő így szólt: „Jöjj!” Péter erre kiszállt a hajóból, elindult a vízen, és Jézus felé ment. 30Amikor azonban az erős szélre figyelt, megijedt, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott: „Uram, ments meg!” 31Jézus azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és ezt mondta neki: „Kicsinyhitű, miért kételkedtél?” 32És amint beszálltak a hajóba, elült a szél. 33A hajóban levők pedig leborultak előtte, és ezt mondták: „Valóban Isten Fia vagy!” 34Átkelve a túlsó partra, Genezáret földjére érkeztek. 35Amikor felismerték őt a helység lakói, embereket küldtek az egész környékre, és odavittek hozzá minden beteget, 36és kérték, hogy legalább ruhája szegélyét megérinthessék. És akik csak megérintették, meggyógyultak.