38 (37). ZSOLTÁR. IMA SZÜKSÉG IDEJÉN

38 ¹(Dávid zsoltára, emlékezésre.) ²Ne fenyíts meg, Uram, haragodban, ne büntess engem felindulásodban! ³Mert nyilaid belém hatolnak, és kezed rám nehezedik. ⁴Nincs erő testemben, mivel haragszol rám, s mert vétkeztem, nincs épség csontomban. ⁵Fejem fölött túlontúl összecsapott a bűn, és hatalmas teherként rám nehezedik. ⁶Sebeim mérgesek, üszkösek balgaságom miatt. ⁷Törődött vagyok, meggörnyedtem, s naphosszat szomorúan járok. ⁸Ágyékomban emészt a gyulladás, testemben semmi sem ép többé. ⁹Elgyöngültem és levert vagyok, szívem fájdalmában felzokogok. ¹⁰Uram, kívánságom világos előtted, sóhajtásaim nem maradnak rejtve. ¹¹Szívem remeg, erőm elhagy, szememből kialszik a fény. ¹²Barátaim, rokonaim elfordulnak nyomorúságomtól, s akik közel voltak, távol maradnak. ¹³Csapdát vetnek, akik életemre törnek, pusztulással fenyegetnek, akik vesztemet akarják, s fondorlattal hálóznak be folyvást. ¹⁴De már nem is hallom, olyan vagyok, mint a süket, olyan lettem, mint a néma, aki nem nyitja ki száját. ¹⁵Olyan lettem, mint aki nem hall többé, akinek szájában nincs több felelet. ¹⁶De mert benned bízom, Uram, te meghallgatsz, Uram és Istenem! ¹⁷Azt mondom: „Ne mulassanak rajtam, ne nevessenek, ha botlik a lábam.” ¹⁸Valóban közel vagyok a pusztuláshoz, s a fájdalom nem hagy el soha. ¹⁹Ezért beismerem vétkemet, és bánkódom bűnöm miatt. ²⁰De hatalmasok, akik ok nélkül bántanak, és sokan vannak, kik jogtalanul gyűlölnek. ²¹A jót rosszal viszonozzák nekem, s megtámadnak, mert az igazságot keresem. ²²Uram, ne hagyj magamra, Istenem, ne maradj távol tőlem! ²³Siess segítségemre, Uram, üdvösségem!

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző zsoltár Következő zsoltár