Bűnbánó ember könyörgése

38 ¹Dávid zsoltára. Emlékeztetőül. ²URam, ne feddj meg felindulásodban, ne ostorozz lángoló haragodban! ³Mert nyilaid belém hatoltak, és rám nehezedett kezed. ⁴Nincs ép hely testemen haragod miatt, nincs sértetlen csontom vétkem miatt. ⁵Mert bűneim összecsaptak fejem fölött, súlyos teherként nehezednek rám. ⁶Megbűzhödtek, elgennyesedtek sebeim oktalanságom miatt. ⁷Elcsüggedtem, meggörnyedtem nagyon, úgy járkálok egész nap, mint aki gyászol. ⁸Derekam égő fájdalommal van tele, nincs ép hely testemen. ⁹Kimerültem, végképp összetörtem, szívem gyötrelmében kiáltozom. ¹⁰Uram, előtted van minden kívánságom, nincs rejtve előtted sóhajtásom. ¹¹Szívem hevesen dobog, erőm elhagyott, szemem világa sincs már velem. ¹²Szeretteim és barátaim félreállnak, mert csapás ért, rokonaim is elhúzódnak tőlem. ¹³Tőrt vetettek, akik életemre törnek, akik vesztemet akarják, arról beszélnek, hogyan ártsanak nekem, és csalárd terveken gondolkoznak mindennap. ¹⁴De én meg sem hallom, mintha süket volnék, olyan vagyok, mint egy néma, aki nem nyitja ki száját. ¹⁵Olyan vagyok, mint aki nem hall, és szájában nincs ellenvetés. ¹⁶Mert benned reménykedem, URam, te majd megfelelsz nekik, Uram, Istenem! ¹⁷Bárcsak ne nevetnének rajtam, ha lábam meginog – gondoltam –, ne lennének dölyfösek velem szemben! ¹⁸Hiszen már közel vagyok az eleséshez, szüntelenül gyötör a fájdalom. ¹⁹Bizony, megvallom bűnömet, bánkódom vétkeim miatt. ²⁰De ellenségeim életerősek, sokan vannak, akik ok nélkül gyűlölnek. ²¹Rosszal fizetnek nekem a jóért, rám támadnak, pedig én jóra törekszem. ²²Ne hagyj el engem, URam, Istenem, ne légy távol tőlem! ²³Siess segítségemre, Uram, szabadítóm!

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző zsoltár Következő zsoltár