108 (107). ZSOLTÁR. A NÉP REGGELI IMÁJA

108 ¹(Ének, Dávid zsoltára.) ²A szívem nyugodt, én Istenem, énekelek és zenélek színed előtt. Ébredj, lelkem! ³Citera, hárfa ébredjetek, fölkeltem a hajnalt. ⁴A népek között dicsőítlek, Uram, a pogányok közt énekelek neked. ⁵Mivel irgalmad az égig ér és hűséged a felhőket veri. ⁶Jelenj meg fönségedben az égen, Istenem, az egész föld felett szárnyaljon dicsőséged. ⁷Igen, hogy megmeneküljenek, akiket szeretsz, jobbod küldjön segítséget, hallgass meg minket. ⁸Így szólt az Úr szentélyében: „Ujjongva osztom fel Szichemet, felmérem Szukkot völgyét. ⁹Az enyém Gileád, az enyém Manassze, és Efraim a fejem sisakja, jogarom pedig Júda. ¹⁰De Moáb legyen a mosdótálam, és Edomra ráteszem sarumat, s diadalmaskodom a filiszteusok földje fölött.” ¹¹Ki visz el engem az erős városba? Ki vezet el Edomba? ¹²Nem vetettél el minket, Istenem? Istenem, miért nem vonulsz ki seregeinkkel? ¹³Nyújts segítséget az ellenség ellen, hisz az emberek segítsége hiábavaló. ¹⁴Istennel hősi tetteket viszünk véghez, ő eltiporja ellenségeinket.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző zsoltár Következő zsoltár