108 ¹Ének. Dávid zsoltára.

²Kész az én szívem, Istenem, kész az én szívem,
énekelek és zsoltárt zengek. Ébredj fel, dicsőségem!

³Ébredjen a hárfa és a lant,
hadd keltsem fel a hajnalt!

⁴Hálát adok neked, Uram, a népek között,
zsoltárral dicsérlek a nemzetek között.

⁵Mert irgalmad felér az egekig
és hűséged a fellegekig.

⁶Tedd, Isten, hogy dicséreted az egek fölé érjen,
s az egész földön nyilvánuljon meg dicsőséged!

⁷Hogy szeretteid megszabaduljanak,
szabadíts meg jobboddal és hallgass meg engem!

⁸Szent helyén így szól Isten:
»Örvendezve kiosztom Szíchemet,
kimérem nektek Szukkót völgyét.

⁹Enyém Gileád és enyém Manassze,
Efraim az én fejem sisakja.
Júda az én jogaram,

¹⁰Moáb a tál, amelyben mosakszom;
Edomra vetem sarumat,
a filiszteusok barátaimmá lettek.«

¹¹Ki visz el engem az erős városba?
Ki vezet el engem Edomba?

¹²Nemde te, Isten, bár elvetettél minket,
te, Isten, bár nem vonultál ki seregeinkkel?

¹³Segíts ki minket a szorongatásból,
mert hiábavaló az emberi segítség,

¹⁴de Istennel győzelmet aratunk,
s ő eltapossa ellenségeinket.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző zsoltár Következő zsoltár