Reggeli ének háborús időben – (Vö. Zsolt 57,8-12 és 60,7-14.)

108 ¹Dávid zsoltáréneke. ²Kész a szívem arra, Istenem, hogy énekeljek és zengedezzek lelkesen! ³Ébredj, lant és hárfa, hadd ébresszem a hajnalt! ⁴Magasztallak, URam, a népek közt, zsoltárt zengek rólad a nemzetek közt. ⁵Mert szereteted az égig ér, hűséged a magas fellegekig. ⁶Magasztaljanak a mennyben, Istenem, dicsőítsenek az egész földön! ⁷Segítsen jobbod, és hallgass meg minket, hogy megmenekülhessenek kedveltjeid! ⁸Isten így szólt szentélyében: Örömmel adom örökségül Sikemet, és kiosztom a Szukkót-völgyet. ⁹Enyém Gileád, enyém Manassé, Efraim sisak a fejemen, Júda a kormánypálcám, ¹⁰Móáb pedig a mosdómedencém; Edómra teszem sarumat, Filiszteán diadalmaskodom. ¹¹Ki visz el az erős városba, ki vezet engem Edómba? ¹²Csak te, Istenünk, noha elvetettél minket, te, Istenünk, bár nem jársz seregeinkkel! ¹³Adj nekünk mégis segítséget az ellenség ellen, mert az emberi segítség mit sem ér! ¹⁴Isten segítségével hatalmas dolgokat viszünk véghez, ellenségeinket ő tapossa el!

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző zsoltár Következő zsoltár