108 1Ének. Dávid zsoltára. (Ésa 4,3) 2Kész az én szívem, oh Isten, hadd énekeljek és zengedezzek; az én dicsőségem is kész. (Zsolt 57,8.9) 3Serkenj fel te lant és hárfa, hadd keltsem fel a hajnalt! 4Hálát adok néked a népek között Uram, és zengedezek néked a nemzetek között! (Zsolt 18,50.51) 5Mert nagy, egek felett való a te kegyelmed, és a felhőkig ér a te hűséges voltod! (Zsolt 36,6;57,10.12) 6Magasztaltassál fel, oh Isten, az egek felett, és dicsőséged legyen az egész földön! 7Hogy megszabaduljanak a te szeretteid, segíts a te jobb kezeddel és hallgass meg engem! (Zsolt 18,18) 8Az ő szentélyében szólott az Isten: Örvendezek, hogy eloszthatom Sikhemet, és felmérhetem Sukkothnak völgyét. (Zsolt 110,2;60,8-14) 9Enyém Gileád, enyém Manassé; Efraim az én fejemnek védelme, Júda az én törvényrendelőm. (1Móz 49,8.10) 10Moáb az én mosdómedenczém, Edomra az én saruimat vetem, Filistea felett kaczagok. (4Móz 24,17.18.2Sám;8,2) 11Kicsoda visz el engem a kerített városba? kicsoda vezérel engem Edomig? (1Krón 18,13) 12Nem te vagy-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, hogy ki ne menj, oh Isten, a mi seregeinkkel? (Zsolt 18,30) 13Adj szabadulást nékünk az ellenségtől, mert hiábavaló az emberi segítség! (Zsolt,108 5. 1 Sám. 31,1-6.) 14Istennel hatalmasan cselekszünk, és ő megtapodja ellenségeinket. (2Sám 10,12.13;Zsolt 60,11.12)