106 (105). ZSOLTÁR. A NÉP BŰNVALLOMÁSA

106 ¹(Alleluja!) Magasztaljátok az Urat, mert jó: irgalma örökké megmarad. ²Ki sorolhatja el az Úr hatalmas tetteit? Ki hirdetheti minden dicsőségét? ³Boldogok, kik szem előtt tartják parancsait, és az igazsághoz szabják tetteiket minden időben. ⁴Emlékezzél meg rólam, Uram, emlékezzél meg jóságosan népedről, segítségeddel siess hozzám! ⁵Hogy felüdítsen választottaid boldogsága, hogy örüljek néped örömének, és együtt dicsekedjem örökségeddel. ⁶Vétkeztünk, ahogy atyáink is, szembeszegültünk és gonoszat műveltünk. ⁷Egyiptom földjén atyáink nem becsülték meg csodáidat, nem gondoltak mérhetetlen irgalmadra; a Vörös-tengernél a Fölséges ellen lázadtak, ⁸mégis megmentette őket neve miatt, hogy kinyilvánítsa hatalmát. ⁹Parancsot adott a Vörös-tengernek, s az szárazzá vált; úgy vezette át őket az áron, mint a pusztán. ¹⁰Gyűlölőik hatalmából kimentette őket, s kiszabadította az ellenség kezéből. ¹¹Ellenségüket elborította a víz, egy sem maradt életben közülük. ¹²Erre hittek szavának és zengték dicséretét. ¹³Ám hamar elfeledték, amit tett, és nem akartak bízni a szavában. ¹⁴A pusztában saját vágyukat követték, a kietlen földön kísértették az Istent. ¹⁵Megadta nekik, amit követeltek, de hagyta, hogy a betegség kikezdje őket. ¹⁶A táborban irigykedtek Mózesre, s féltékenyek lettek Áronra, az Úr szentjére. ¹⁷Erre megnyílt a föld és elnyelte Datant, eltemette Abiron hadát. ¹⁸Lobogó láng csapott fel seregeik ellen, és megemésztette a vétkeseket. ¹⁹A Hórebnél borjút formáltak maguknak, leborultak az arany képmás előtt. ²⁰Dicsőségét fölcserélték a bika képével, amely szénával táplálkozik. ²¹Elfeledték Istent, aki megmentette őket, s aki nagy dolgokat művelt Egyiptomban. ²²Csodadolgokat Kám földjén, félelmetes tetteket a Vörös-tengernél. ²³Már arra gondolt, hogy eltörli őket, ha nem lett volna Mózes, akit kiválasztott. Ő eléje lépett, hogy fékezze haragját, és ne hozzon pusztulást rájuk. ²⁴Ócsárolták az ígéret földjét, nem bíztak meg ígéretében. ²⁵Sátraikban pártütés támadt, és nem hallgattak az Úr szavára. ²⁶Erre fölemelt kézzel megesküdött nekik, hogy eltiporja őket a pusztában. ²⁷Szétszórja nemzetségüket a pogányok között, elszéleszti őket messze országokba. ²⁸Meghajoltak Baal-Peor előtt, és ettek a halotti áldozatból. ²⁹Gonosz tetteikkel haragra ingerelték, ezért súlyos csapás érte őket. ³⁰De fölkelt Pinchasz és ítélkezett, erre megszűnt a csapás. ³¹Ez érdemül számított neki, nemzedékeken át mindörökre. ³²Majd ismét megharagították Meriba vizénél, miattuk kellett Mózesnek is lakolnia. ³³Mert megkeserítették a lelkét, meggondolatlanul szólt az ajka. ³⁴Nem irtották ki a népeket, amelyeket az Úr megnevezett. ³⁵Összeadták magukat a pogányokkal, és utánozták tetteiket. ³⁶Az ő isteneiknek szolgáltak, és ez lett a vesztük. ³⁷Saját fiaikat áldozatul adták, és leányaikat a démonoknak. ³⁸Ártatlan vért ontottak, fiaik és leányaik vérét Kánaán isteneinek vitték áldozatul. Így vérrel szennyezték be földjüket, ³⁹tetteikkel megfertőzték magukat, gonoszságuk miatt hűtlenek lettek. ⁴⁰Az Úr haragja újra fellángolt népe ellen, öröksége iszonyat tárgya lett számára. ⁴¹A pogányok kezébe adta őket, s gyűlölőik uralkodtak rajtuk. ⁴²Ellenségeik elnyomták őket, öklük lesújtott rájuk. ⁴³Majd újra meg újra megmentette őket, de álnokságukkal ingerelték, és visszaestek vétkeikbe. ⁴⁴Ám ismét rátekintett nyomorúságukra, mihelyt meghallotta könyörgésüket. ⁴⁵Szövetségére gondolt és irgalmas lett, nagy irgalmában megváltoztatta szándékát. ⁴⁶Engedte, hogy részvétet találjanak azoknál, akik őket fogságba hurcolták. ⁴⁷Ments meg minket, Urunk, mi Istenünk, és vezess haza a pogány népek közül! Hogy magasztaljuk szent nevedet, és téged dicsérve dicsekedhessünk.

107 (108). ZSOLTÁR

⁴⁸Áldott legyen az Úr, Izrael Istene mindörökké! Mondja az egész nép: Úgy legyen!

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző zsoltár Következő zsoltár