106

¹ALLELUJA!
Áldjátok az Urat, mert jó,
mert irgalma örökkévaló.

²Ki tudná elmondani az Úr nagy tetteit,
ki tudná elbeszélni minden dicső művét?

³Boldogok, akik megtartják a törvényt,
és mindenkor az igazat cselekszik!

⁴Gondolj ránk, Uram, néped iránti jókedvvel,
látogass meg minket szabadításoddal,

⁵hadd lássuk választottaid jólétét,
hadd örvendjünk nemzeted örömének,
hadd dicsekedjünk örökségeddel.

⁶Vétkeztünk, mint ahogy atyáink,
igaztalanul cselekedtünk,
gonoszságot követtünk el.

⁷Atyáink Egyiptomban nem értették meg csodáidat,
nem fogták fel nagy irgalmadat,
lázadoztak, amikor a tengerhez, a Vörös-tengerhez jutottak.

⁸De ő megmentette őket nevéért,
hogy megismertesse hatalmát.

⁹Megfenyegette a Vörös-tengert és az kiszáradt,
és mint valami sivatagban, átvezette őket a mélységek között.

¹⁰Megmentette őket gyűlölőik kezéből,
ellenségeik kezéből megszabadította őket.

¹¹Víz borította el szorongatóikat,
egy sem maradt életben közülük.

¹²Ekkor hittek szavainak,
és dicséretére éneket zengtek.

¹³De csakhamar elfeledték tetteit,
és nem bíztak terveiben,

¹⁴hanem heves kívánságra gerjedtek a sivatagban,
és megkísértették Istent a pusztában.

¹⁵Ő teljesítette kérésüket,
csömörlésig jóllakatta őket.

¹⁶Majd irigykedtek a táborban Mózesre,
és Áronra, az Úr szentjére.

¹⁷Erre megnyílt a föld, elnyelte Dátánt,
s elborította Abiron csoportját.

¹⁸Tűz gyulladt fel gyülekezetükben,
láng égette el a bűnösöket.

¹⁹A Hórebnél borjút készítettek,
és az öntött képet imádták.

²⁰Dicsőségüket fölcserélték
a füvet evő bika képével.

²¹Elfeledték Istent, aki megszabadította őket,
aki nagy dolgokat művelt Egyiptomban,

²²csodákat Kám földjén,
félelmetes dolgokat a Vörös-tengeren.

²³El is határozta volna, hogy elpusztítja őket,
ha választottja, Mózes,
nem állt volna résen,
hogy elhárítsa haragját, nehogy megsemmisítse őket.

²⁴Semmire sem becsülték az óhajtott földet,
nem hittek ígéretének.

²⁵Zúgolódtak sátraikban,
nem hallgattak az Úr szavára.

²⁶Erre ő fölemelte kezét ellenük,
hogy lesújtson rájuk a sivatagban,

²⁷s a nemzetek közé szórja utódaikat,
és elszélessze őket az országokban.

²⁸Majd Baál-Peorhoz pártoltak,
és holt bálványoknak bemutatott áldozatokat ettek.

²⁹Cselekedeteikkel haragra ingerelték őt,
és romlás tört rájuk.

³⁰De Fineesz előállt, ítéletet tartott,
és a csapásnak vége lett.

³¹Ezt ő érdeméül számította be neki,
nemzedékről nemzedékre, örökre.

³²Majd Meriba vizeinél ingerelték haragra,
és miattuk Mózes is bajba jutott,

³³mert elkeserítették lelkét,
s ő meggondolatlanul beszélt szájával.

³⁴Nem irtották ki azokat a nemzeteket,
amelyeket az Úr mondott nekik.

³⁵Sőt a nemzetek közé vegyültek,
eltanulták cselekedeteiket,

³⁶bálványaiknak szolgáltak,
s ez vesztükre lett.

³⁷Feláldozták fiaikat
és leányaikat a gonosz szellemeknek.

³⁸Ártatlan vért ontottak,
fiaik és leányaik vérét,
akiket Kánaán bálványainak áldoztak.
Megfertőzték a vérrel az országot,

³⁹tisztátalanná lettek cselekedeteikben,
paráznákká tetteikben.

⁴⁰Ekkor az Úr haragra gerjedt népe ellen,
és megutálta örökségét.

⁴¹A nemzetek kezébe adta őket,
és gyűlölőik uralkodtak rajtuk.

⁴²Ellenségeik sanyargatták őket,
s ők megaláztatást szenvedtek kezük alatt.

⁴³Gyakran megszabadította őket,
de ők csak ingerelték szándékaikkal,
s elmerültek gonoszságukban.

⁴⁴De ő meglátta, amikor nyomorogtak,
és meghallgatta kiáltásukat.

⁴⁵Megemlékezett szövetségéről,
és nagy irgalmában megszánta őket.

⁴⁶Irgalmat szerzett nekik
mindazoknál, akik fogságba hurcolták őket.

⁴⁷Szabadíts meg minket, Urunk, Istenünk,
és gyűjts össze minket a nemzetek közül,
hogy hálát adhassunk szent nevednek,
és dicsekedhessünk dicséreteddel.

⁴⁸Áldott legyen az Úr, Izrael Istene,
öröktől fogva mindörökre!
És mondja az egész nép:
»Ámen! Ámen!«

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző zsoltár Következő zsoltár