Vita a farizeusi hagyományokról.

7 ¹Egy alkalommal köré gyűltek a farizeusok néhány Jeruzsálemből való írástudóval együtt. ²Látták, hogy egyik-másik tanítványa tisztátalan, vagyis mosatlan kézzel eszi a kenyeret. ³A farizeusok és általában a zsidók ugyanis nem esznek addig, amíg meg nem mossák a kezüket könyökig, így tartják magukat a vének hagyományaihoz. ⁴És ha piacról jönnek, addig nem esznek, míg meg nem mosakszanak. S még sok más hagyományhoz is ragaszkodnak: így például a poharak, korsók, rézedények leöblítéséhez. ⁵A farizeusok és írástudók tehát megkérdezték: „Miért nem követik tanítványaid az ősök hagyományait, miért eszik tisztátalan kézzel a kenyeret?” ⁶Ezt a választ adta nekik: „Találóan jövendöl rólatok, képmutatók, Izajás, amikor így ír: Ez a nép ajkával tisztel, ám a szíve távol van tőlem. ⁷De hiábavalóan tisztelnek, mert tanaik, amelyeket hirdetnek, csak emberi parancsok. ⁸Az Isten parancsait nem tartjátok meg, de az emberi hagyományokhoz, a korsók és poharak megmosásához és sok ehhez hasonlóhoz ragaszkodtok.” ⁹Majd így folytatta: „Szépen semmibe veszitek Isten parancsát, hogy hagyományotokat állítsátok a helyére.” ¹⁰Mózes azt mondta: „Tiszteld apádat és anyádat.” És: „Aki gyalázza apját és anyját, az halállal lakoljon.” Ti viszont ezt mondjátok: ¹¹Ha valaki azt mondja apjának vagy anyjának, hogy korbán, azaz áldozati ajándék az, amivel segíthetnélek, ¹²már nem engeditek meg neki, hogy valamit is tegyen apjáért vagy anyjáért. ¹³Isten szavát érvénytelenítitek hagyományotokkal, amellyel azt átadjátok. És sok ehhez hasonlót tesztek.” ¹⁴Ismét magához szólította a népet. „Hallgassatok rám mindnyájan – mondta –, és értsétek meg: ¹⁵Kívülről semmi sem kerülhet be az emberbe, ami beszennyezhetné. Hanem ami belőle származik, az teszi az embert tisztátalanná. ¹⁶Ha valakinek van füle a hallásra, hallja meg!” ¹⁷Amikor a tömeg elől bement a házba, tanítványai megkérdezték tőle, mi a példabeszéd értelme. ¹⁸Így felelt nekik: „Hát még ti sem értitek? Nem tudjátok, hogy ami kívülről kerül be az emberbe, nem szennyezheti be, ¹⁹mert nem hatol a szívébe, hanem csak a gyomrába: aztán a félreeső helyre kerül?” Ezzel tisztának minősített minden ételt. ²⁰De hangoztatta, hogy ami kimegy az emberből, az teszi tisztátalanná az embert. ²¹Mert belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat, erkölcstelenség, lopás, gyilkosság, ²²házasságtörés, kapzsiság, rosszindulat, csalás, kicsapongás, irigység, káromlás, kevélység, léhaság. ²³Ez a sok rossz mind belülről származik, és tisztátalanná teszi az embert.

III. GALILEÁN KÍVÜL

A kánaáni asszony.

²⁴Ezután elindult és Tírusz és Szidón környékére ment. Itt betért egy házba, és nem akarta, hogy tudjanak róla. De nem maradhatott rejtekben. ²⁵Egy asszony, akinek a lányát tisztátalan lélek szállta meg, hallott felőle, odasietett hozzá és a lába elé borult. ²⁶Az asszony görög volt, szírföníciai származású. Kérte, hogy űzze ki a lányából az ördögöt. ²⁷Ezt mondta neki: „Hagyd jóllakni előbb a gyermekeket. Nem való ugyanis elvenni a gyerekektől a kenyeret, és a kiskutyának dobni.” ²⁸De az így felelt: „Igen, Uram, de azért a kiskutyák is esznek az asztal alatt abból, amit a gyerekek elmorzsálnak.” ²⁹Erre így szólt hozzá: „Ezekért a szavakért menj, az ördög elhagyta lányodat.” ³⁰Amikor hazaért, lányát az ágyon fekve találta. Már elhagyta az ördög.

Egy süketnéma meggyógyítása.

³¹Ezután ismét elhagyta Tírusz vidékét, és Szidónon át a Galileai-tóhoz ment, Dekapolisz határába. ³²Itt eléje hoztak egy dadogva beszélő süketet, és kérték, tegye rá a kezét. ³³Különhívta a tömegből, fülébe dugta az ujját, majd megnyálazott ujjával megérintette a nyelvét, ³⁴föltekintett az égre, fohászkodott és szólt: „Effata, azaz nyílj meg!” ³⁵Azon nyomban meg is oldódott a nyelve és érthetően beszélt. ³⁶Megparancsolta nekik, hogy a dologról ne szóljanak senkinek. De minél jobban tiltotta, annál inkább hirdették. ³⁷Szerfölött csodálkoztak, s hangoztatták: „Csupa jót tett, a süketeknek visszaadta hallásukat, a némáknak beszélőképességüket.”

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet