Jézus Názáretben.

6 ¹Innen eltávozva saját városába ment. Tanítványai elkísérték. ²A következő szombaton tanítani kezdett a zsinagógában. Sokan hallgatták, és csodálkozva mondogatták: „Honnét vette ezt? Hol tett szert erre a bölcsességre? És a csodák, amiket kezével végbevisz! ³Nem az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon testvére? S ugye, nővérei is itt élnek közöttünk?” És megbotránkoztak rajta. ⁴Jézus erre megjegyezte: „A prófétának csak hazájában, rokonai körében, a saját házában nincs becsülete.” ⁵S nem is tehetett ott csodát, csupán néhány beteget gyógyított meg, kézrátétellel. ⁶Maga is csodálkozott hitetlenségükön.

Az apostolok első küldetése.

⁷Végigjárta a falvakat és tanított. Magához hívta a tizenkettőt, és kettesével szétküldte őket, hatalmat adva nekik a tisztátalan lelkeken. ⁸Meghagyta nekik, hogy az útra ne vigyenek semmit, csak vándorbotot; sem kenyeret, sem tarisznyát, sem pénzt az övükben. ⁹Sarut kössenek, de két ruhadarabot ne vegyenek magukra. ¹⁰Azután folytatta: „Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott addig, amíg utatokat nem folytathatjátok. ¹¹Ha valamely helységben nem fogadnak be, és nem hallgatnak meg titeket, menjetek el onnét, s még a port is rázzátok le lábatokról, tanúbizonyságul ellenük.” ¹²Azok elmentek, s hirdették a bűnbánatot, ¹³sok ördögöt kiűztek, és olajjal megkenve sok beteget meggyógyítottak.

Keresztelő János halála.

¹⁴Heródes király is hallott róla, hiszen messze elterjedt nevének a híre. Azt gondolta, Keresztelő János támadt fel a halálból, azért van benne csodatevő erő. ¹⁵Voltak, akik azt állították, hogy Illés. Ismét mások azt mondták, hogy próféta, olyan, mint egy a próféták közül. ¹⁶Heródes ezek hallatára megállapította magában: „János támadt fel, akit lefejeztettem.” ¹⁷Mert Heródes volt az, aki embereivel elfogatta Jánost, és megkötözve börtönbe vetette testvérének, Fülöpnek a felesége, Heródiás miatt, akit feleségül vett. ¹⁸János tudniillik figyelmeztette Heródest: „Nem szabad testvéred feleségével élned.” ¹⁹Emiatt Heródiás megharagudott rá, el szerette volna tétetni láb alól, de nem tudta. ²⁰Heródes ugyanis félt Jánostól. Tudta, hogy igaz és szent ember, ezért védelmezte. Ha beszélgetett vele, nagyon zavarba jött, de azért szívesen hallgatta. ²¹Végül mégis eljött a kedvező alkalom. Születése napján Heródes lakomát rendezett főembereinek, tisztjeinek és Galilea előkelőinek. ²²Közben Heródiásnak a leánya bement és táncolt nekik, s Heródes és vendégei előtt nagy tetszést aratott. A király így szólt a leányhoz: „Kérj tőlem, amit akarsz, és megadom neked.” ²³Meg is esküdött neki: „Bármit kérsz, megadom, akár országom felét is.” ²⁴Az kiment és megkérdezte anyját: „Mit kérjek?” „Keresztelő János fejét” – válaszolta. ²⁵Visszasietett a királyhoz és előadta kérését: „Azt akarom, hogy most mindjárt add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!” ²⁶A király igen szomorú lett, de az esküre és a vendégekre való tekintettel nem akarta elutasítani. ²⁷Azon nyomban küldte a hóhért, azzal a paranccsal, hogy hozza el János fejét. Az ment, és lefejezte a börtönben, ²⁸és tálcára téve elhozta a fejét, odaadta a leánynak, a leány pedig átnyújtotta anyjának. ²⁹Amikor tanítványai meghallották, eljöttek, a holttestet elvitték, és eltemették egy sírboltba.

Az első kenyérszaporítás.

³⁰Az apostolok visszatértek Jézushoz, és beszámoltak róla, mi mindent tettek és tanítottak. ³¹Ő pedig így szólt hozzájuk: „Gyertek velem külön valamilyen csendes helyre, és pihenjetek egy kicsit!” Mert annyian felkeresték őket, hogy még evésre sem maradt idejük. ³²Bárkába szálltak tehát, és elvonultak egy elhagyatott helyre, hogy magukban legyenek. ³³De sokan látták, amikor elindultak, és kitalálták szándékukat. Erre a városokból mindenünnen gyalog odasiettek, és megelőzték őket. ³⁴Amikor kiszállt és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve. Olyanok voltak, mint a juhok pásztor nélkül. Sok mindenre kezdte őket tanítani. ³⁵Már későre járt az idő, tanítványai azért odamentek és szóltak neki: „A vidék elhagyatott, s már késő van. ³⁶Bocsásd el őket, hogy elmehessenek a környék tanyáira és falvaiba ennivalót venni.” ³⁷Ő azonban így válaszolt: „Ti adjatok nekik enni!” Azok ezt felelték: „Talán elmenjünk és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, hogy enni adjunk nekik?” ³⁸Erre megkérdezte: „Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg!” Megtudták és jelentették: „Öt, és két halunk.” ³⁹Erre meghagyta nekik, hogy csoportokban telepítsenek le mindenkit a zöld gyepre. ⁴⁰Le is telepedtek, százas és ötvenes csoportokban. ⁴¹Akkor fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre, és hálát adott. Megtörte a kenyeret, s odaadta a tanítványoknak, hogy osszák szét. A két halat is szétosztotta. ⁴²Mindenki evett és jól is lakott. ⁴³A maradék kenyérből és halból tizenkét kosarat szedtek tele. ⁴⁴A kenyérből csak férfiak ötezren ettek.

Jézus a vízen jár.

⁴⁵Ezután mindjárt sürgette a tanítványokat, hogy szálljanak bárkába s keljenek át a túlsó partra, Betszaidával szembe, addig ő elbocsátja a tömeget. ⁴⁶Aztán elküldte őket, és fölment a hegyre imádkozni. ⁴⁷Közben besötétedett. A bárka mélyen bent járt a tavon. Ő ott maradt egyedül a parton. ⁴⁸Amikor látta, mennyire küszködnek az evezéssel – mert ellenszelük volt –, a negyedik éjszakai őrváltás órájában elindult feléjük a vízen járva. El akarta őket kerülni. ⁴⁹Amikor látták, hogy a vízen jár, azt vélték, hogy kísértet, és elkezdtek kiabálni, ⁵⁰mert mindnyájan látták és megrémültek. Ő azonban rögtön szólt hozzájuk: „Bátorság! Én vagyok. Ne féljetek!” ⁵¹Aztán beszállt ő is a bárkába, és a szél elállt. Az ámulattól nem tudtak hová lenni, ⁵²mert még a kenyerek csodáját sem fogták fel, a szívük még érzéketlen volt.

Betegek gyógyítása.

⁵³Átkelve a tavon Genezáret földjére érkeztek s kikötöttek. ⁵⁴Amikor kiszálltak a bárkából, az emberek rögtön felismerték. ⁵⁵Bejárták az egész környéket, s ágyastul odahordták a betegeket, ahol hallomásuk szerint tartózkodott. ⁵⁶Amerre csak járt, a falvakon, városokon és tanyákon, kitették a betegeket a terekre, és kérték, hogy legalább ruhája szegélyét érinthessék. Aki csak megérintette, meggyógyult.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet