Keresés a Bibliában

7 1És hozzá gyűlének a farizeusok és némelyek az írástudók közül, a kik Jeruzsálemből jöttek vala. (Mát 15,1-20) 2És látván, hogy az ő tanítványai közül némelyek közönséges, azaz mosdatlan kézzel esznek kenyeret, panaszkodának. (Mát 19,30;20,16; Luk 13,30) 3Mert a farizeusok és a zsidók mind, a régiek rendelését követve, nem esznek, hanemha kezöket erősen megmossák; (Márk 9,31; Mát 20,17-19; Luk 18,31-34) 4És piaczról jövén sem esznek, ha meg nem mosakodnak; és sok egyéb is van, a minek megtartását átvették, poharaknak, korsóknak, rézedényeknek és nyoszolyáknak megmosását. (Márk 8,31;9,31; Mát 16,21;17,22;20,18; Luk 9,22;17,25;24,7) 5Azután megkérdék őt a farizeusok és az írástudók: Mi az oka, hogy a te tanítványaid nem járnak a régiek rendelése szerint, hanem mosdatlan kézzel esznek kenyeret? (Mát 7,1.2) 6Ő pedig felelvén, monda nékik: Igazán jövendölt felőletek, képmutatók felől Ésaiás próféta, a mint meg van írva: Ez a nép ajkaival tisztel engem, a szívök pedig távol van tőlem. (Ésa 29,13) 7Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, a melyek embereknek parancsolatai. (Mát 15,14; Ésa 42,19.20) 8Mert az Isten parancsolatját elhagyva, az emberek rendelését tartjátok meg, korsóknak és poharaknak mosását; és sok egyéb efféléket is cselekesztek. (Mát 10,24) 9És monda nékik: Az Isten parancsolatját szépen félre teszitek, azért, hogy a magatok rendelését tartsátok meg. (Márk 14,36;Mát 20,22; Luk 12,50) 10Mert Mózes azt mondotta: Tiszteld atyádat és anyádat. És: A ki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal haljon meg. (2Móz 20,12;21,17) 11Ti pedig azt mondjátok: Ha valaki ezt mondja atyjának vagy anyjának: Korbán (azaz: templomi ajándék) az, a mivel megsegíthetnélek: (Mát 24,32; Luk 21,29) 12Úgy már nem engeditek, hogy az atyjával vagy anyjával valami jót tegyen, 13Eltörölvén az Isten beszédét a ti rendelésetekkel, a melyet rendeltetek; és sok effélét is cselekesztek. (Mát 20,25; Luk 22,25-27) 14És előszólítván az egész sokaságot, monda nékik: Hallgassatok reám mindnyájan és értsétek meg: (Márk 9,35) 15Nincs semmi az emberen kívülvaló, a mi bemenvén ő belé, megfertőztethetné őt; hanem a mik belőle jőnek ki, azok fertőztetik meg az embert. (Csel 10,14.15) 16Ha valakinek van füle a hallásra, hallja. (Mát 24,44;25,13; Luk 22,40) 17És mikor házba ment vala be a sokaság közül, megkérdezék őt tanítványai a példázat felől. (Máté 20,29-34; Luk 18,35-43) 18És monda nékik: Ti is ennyire tudatlanok vagytok-é? Nem értitek-é, hogy a mi kívülről megy az emberbe, semmi sem fertőztetheti meg őt? (Luk 12,38) 19Mert nem a szívébe megy be, hanem a gyomrába; és az árnyékszékbe kerül, a mely minden eledelt megtisztít. (Mát 8,5-10) 20Monda továbbá: A mi az emberből jő ki, az fertőzteti meg az embert. 21Mert onnan belőlről, az emberek szívéből származnak a gonosz gondolatok, házasságtörések, paráznaságok, gyilkosságok, (Mát 26,1-5; Luk 22,1-2; Ján 11,55-57) 22Lopások, telhetetlenségek, gonoszságok, álnokság, szemérmetlenség, gonosz szem, káromlás, kevélység, bolondság: 23Mind ezek a gonoszságok belőlről jőnek ki, és megfertőztetik az embert. (Márk 5,34; Máté 9,22; Luk 7,50;8,48;17,19;18,42) 24És onnét fölkelvén, elméne Tírus és Sídon határaiba; és házba menvén, nem akará, hogy valaki észrevegye, de nem titkolhatá el magát. (Máté 15,21-28) 25Mert hallván felőle egy asszony, a kinek leányában tisztátalan lélek vala, eljőve és lábaihoz borula. 26Ez az asszony pedig pogány vala síro-fenicziai származású. És kéré őt, hogy űzze ki az ő leányából az ördögöt. (Márk 14,14) 27Jézus pedig monda néki: Engedd, hogy először a fiak elégíttessenek meg. Mert nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni. (5Móz 15,11) 28Az pedig felele és monda néki: Úgy van Uram; de hiszen az ebek is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsalékaiból. 29Erre monda néki: E beszédért, eredj el; az ördög kiment a te leányodból. 30És haza menvén, úgy találá, hogy az ördög kiment, a leány pedig az ágyon feküvék. (Mát 26,14-16; Luk 22,3-6) 31Aztán ismét kimenvén Tírus és Sídon határaiból, a galileai tengerhez méne, a Tízváros határain át. 32És hozának néki egy nehezen szóló siketet, és kérik vala őt, hogy vesse reá kezét. (Zsolt 118,25.26) 33Ő pedig, mikor kivitte vala azt a sokaság közül egy magát, az újjait annak fülébe bocsátá, és köpvén illeté annak nyelvét, (Márk 8,23) 34És föltekintvén az égre, fohászkodék, és monda néki: Effata, azaz: nyilatkozzál meg. (Márk 6,41; Ján 11,41) 35És azonnal megnyilatkozának annak fülei: és nyelvének kötele megoldódék, és helyesen beszél vala. (Mát 11,2-6) 36És megparancsolá nékik, hogy senkinek se mondják el; de mennél inkább tiltja vala, annál inkább híresztelék. (Márk 1,43-45) 37És szerfelett álmélkodnak vala, ezt mondván: Mindent jól cselekedett; a siketeket is hallókká teszi, a némákat is beszélőkké. (Márk,7 20.)

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet