Az igazi tisztaság.

7 ¹Egyszer farizeusok és néhány Jeruzsálemből jött írástudó gyűlt köréje. ²Észrevették, hogy némely tanítványa tisztátalan, azaz mosdatlan kézzel étkezik. ³A farizeusok és általában a zsidók ugyanis nem esznek anélkül, hogy az ősök hagyományához híven, előbb jól meg ne mosnák a kezüket. ⁴A piacról hozott ételt sem eszik meg, amíg meg nem hintették vízzel. Sok mást is megtartanak még hagyományuk szerint, mint például a poharak, korsók, rézedények (és ágyak) megmosását. – ⁵Erre megkérdezték tőle a farizeusok és az írástudók: „Miért nem tartják meg tanítványaid az ősök hagyományát? Miért étkeznek tisztátalan kézzel?” ⁶Mire ő így felelt: „Ti képmutatók, találóan jövendölt rólatok Izajás: Ez a nép ajkával tisztel engem,
de szíve távol marad tőlem. ⁷Hamisan tisztelnek engem,
tanításuk csak emberi parancs. ⁸Isten parancsát nem tartjátok meg, de emberi hagyományokhoz, mint például korsók s poharak mosogatásához meg sok más hasonló dologhoz ragaszkodtok.” ⁹Aztán így folytatta: „Isten parancsát ügyesen kijátsszátok, hogy megtartsátok hagyományaitokat. ¹⁰Mózes ugyanis azt mondta: tiszteld atyádat és anyádat! És: aki atyját, vagy anyját átkozza, halállal bűnhődjék. ¹¹A ti tanítástok pedig ez: aki atyjához vagy anyjához így szól: korbán, vagyis Istennek szánt ajándék az, amivel segítenem kellene téged, ¹²annak nem engeditek meg, hogy atyját vagy anyját továbbra is segítse. ¹³Az általatok tanított hagyománnyal tehát kijátsszátok Isten parancsát, s még sok más ehhez hasonlót tesztek.” ¹⁴Akkor ismét magához hívta a tömeget és azt mondta nekik: „Hallgassatok rám mindnyájan és értsétek meg: ¹⁵nem az szennyezi be az embert, ami kívülről jut a szájába, hanem az szennyezi be, ami az emberből távozik. ¹⁶Akinek füle van, hallja meg.” ¹⁷Amikor a tömeg elől bement a házba, tanítványai megkérdezték tőle a példabeszéd értelmét. ¹⁸Ő így felelt: „Ti is oktalanok vagytok? Nem értitek, hogy ami kívülről jut a szájba, nem szennyezheti be az embert, ¹⁹mert nem a szívébe jut, hanem a gyomrába és a félreeső helyre kerül?” Ezzel tisztának jelentett ki minden ételt. ²⁰„Ami azonban az embertől ered, folytatta, az teszi tisztátalanná az embert. ²¹A szívből származik ugyanis minden rossz gondolat, paráznaság, lopás, gyilkosság, ²²házasságtörés, kapzsiság, rosszindulat, hamisság, kicsapongás, irigység, káromkodás, kevélység, léhaság. ²³Mindez a gonoszság belülről ered és tisztátalanná teszi az embert.”

A kánaáni asszony.

²⁴Onnan tovább indulva Tírusz és Szidon vidékére vonult vissza. Betért egy házba, de nem akarta, hogy felismerjék. Mégsem tudott rejtve maradni. ²⁵Mihelyt hallott róla egy asszony, akinek leányát tisztátalan lélek szállta meg, odajött és a lábához borult. ²⁶Az asszony szírföníciai származású pogány nő volt. Azt kérte tőle, hogy űzze ki leányából az ördögöt. ²⁷De ő elutasította: „Hadd lakjanak jól előbb a gyermekek. Nem helyes, ha elveszik a gyermekek kenyerét és a kutyáknak dobják.” ²⁸Az viszont csak erősítgette: „De bizony, Uram! Hiszen a kiskutyák is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsáiból.” ²⁹Erre ő így szólt: „Mivel ezt mondtad, menj, az ördög elhagyta leányodat.” ³⁰Haza is ment és a gyermeket az ágyon fekve találta. Már elhagyta az ördög.

Egy süketnéma meggyógyítása.

³¹Ismét eltávozott Tírusz vidékéről és Szidonon át a Galileai-tengerhez érkezett, Dekapolisz területére. ³²Ott egy süketnémát vittek hozzá és kérték, hogy tegye rá a kezét. ³³Félrehívta őt a tömegből, ujját a fülébe dugta és nyállal megérintette a nyelvét, ³⁴aztán föltekintve az égre, fohászkodott és így szólt: „Effeta, vagyis nyílj meg.” ³⁵Tüstént meg is nyílt a füle, megoldódott a nyelve és érthetően beszélt. ³⁶Megparancsolta, hogy ezt senkinek se mondják el. De minél szigorúbban tiltotta nekik, annál inkább hirdették, ³⁷s a csodálkozástól magukon kívül, annál lelkesebben hangoztatták: „Mindent jól tett: a süketeknek visszaadta a hallást, a némáknak a beszédet.”

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet