Keresés a Bibliában

A második kenyérszaporítás.

8 1Azokban a napokban ismét nagy népsokaság vette körül. Nem volt mit enniük, ezért magához szólította tanítványait. 2„Sajnálom a tömeget – mondta –, mivel már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. 3Ha étlen engedem el őket, kidőlnek az úton, hisz többen közülük messziről jöttek.” 4Tanítványai ezt válaszolták: „Honnan vehetnénk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy mind jóllakjanak?” 5Megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” „Hét” – válaszolták. 6Erre megparancsolta a népnek, hogy telepedjék le a földre. Majd fogta a hét kenyeret, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, hogy osszák szét. Szét is osztották a nép közt. 7Egy kevés haluk is volt. Ezeket is megáldotta, s meghagyta, hogy osszák ki. 8Ettek és jól is laktak, aztán fölszedték a maradékot: hét kosárral lett. 9Lehettek vagy négyezren. Ezután hazaküldte őket, 10maga pedig tanítványaival bárkába szállt, és Dalmanuta környékére ment.

A farizeusok jelet kérnek.

11Farizeusok mentek hozzá, vitatkozni kezdtek vele, és égi jelet kértek tőle, hogy próbára tegyék. 12Lelke mélyéből felsóhajtott: „Miért akar jelet ez a nemzedék? – mondta. Bizony mondom, ez a nemzedék nem kap semmiféle jelet.” 13Otthagyta őket, ismét hajóba szállt és átkelt a túlsó partra.

A farizeusok kovásza.

14Elfelejtettek kenyeret vinni magukkal, és a bárkában nem volt több kenyerük, csak egy. 15Jézus a lelkükre kötötte: „Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok és Heródes kovászától!” 16Egymás között arról beszélgettek, hogy nincs kenyerük. 17Jézus észrevette és így szólt: „Mit tanakodtatok azon, hogy nincs kenyeretek? Még most sem értitek? Nem fogjátok fel? Még mindig érzéketlen a szívetek? 18Van szemetek és nem láttok, van fületek és nem hallottok? Nem emlékeztek rá, 19hogy amikor öt kenyeret megtörtem ötezer embernek, hány tele kosár maradékot szedtetek össze?” „Tizenkettőt” – felelték. 20„S mikor a hetet a négyezernek, hány kosár lett tele a maradékkal, amit összeszedtetek?” „Hét” – mondták. 21Erre újra kérdezte: „Még mindig nem értitek?”

A betszaidai vak meggyógyítása.

22Betszaidába értek. Egy vakot hoztak eléje és kérték, hogy érintse meg. 23Megfogta a vak kezét, s kivezette a faluból. Itt nyállal megkente a szemét, rátette a kezét, s megkérdezte tőle: „Látsz valamit?” 24Az felnézett, s így szólt: „Embereket látok, olyan, mintha a fák járkálnának.” 25Ezután ismét a szemére tette a kezét, erre tisztán kezdett látni, és úgy meggyógyult, hogy élesen látott mindent. 26Erre hazaküldte, de előbb figyelmeztette: „A faluba ne menj be!”

Péter vallomása.

27Ezután Jézus elment tanítványaival Fülöp Cezáreájának a környékére. Útközben megkérdezte tanítványait: „Kinek tartanak engem az emberek?” 28Azok így válaszoltak: „Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, ismét mások valamelyik prófétának.” 29Erre megkérdezte tőlük: „Hát ti mit mondotok, ki vagyok?” Péter válaszolt: „A Messiás vagy.” 30A lelkükre kötötte, hogy ne szóljanak róla senkinek.

Az első jövendölés a szenvedésről.

31Ezután arról beszélt nekik, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének, a főpapok és az írástudók elvetik, megölik, de harmadnapra feltámad. 32Ezt egészen nyíltan megmondta. Erre Péter félrevonta, és szemrehányást tett neki. 33De ő hátrafordult, ránézett tanítványaira, s így korholta Pétert: „Távozz tőlem sátán, mert nem az Isten dolgaival törődsz, hanem az emberekével.”

Az önmegtagadás.

34Összehívta a népet és tanítványait, s így szólt hozzájuk: „Ha valaki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen. 35Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti. Aki elveszíti értem és az evangéliumért, az megmenti életét. 36Mit ér az embernek, hogy megszerzi az egész világot, ha a lélek kárát vallja? 37Mert mit adhat cserébe az ember a lelkéért? 38Aki ez előtt a házasságtörő, bűnös nemzedék előtt szégyell engem és tanításomat, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor majd eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.”

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF