Keresés a Bibliában

6 1És kiméne onnét, és méne az ő hazájába, és követék őt az ő tanítványai. (Mát 13,53-58; Luk 4,15-30) 2És a mint eljött vala a szombat, tanítani kezde a zsinagógában; és sokan, a kik őt hallák, elálmélkodának vala, mondván: Honnét vannak ennél ezek? És mely bölcsesség az, a mi néki adatott, hogy ily csodadolgok is történnek általa? (Ján 7,15) 3Avagy nem ez-é az az ácsmester, Máriának a fia, Jakabnak, Józsénak, Júdásnak és Simonnak pedig testvére? És nincsenek-é itt közöttünk az ő nőtestvérei is? És megbotránkoznak vala ő benne. (Zsolt 13,12) 4Jézus pedig monda nékik: Nincs próféta tisztesség nélkül csak a maga hazájában, és a rokonai között és a maga házában. 5Nem is tehet vala ott semmi csodát, csak nehány beteget gyógyíta meg, rájok vetvén kezeit. (Zsolt 118,22.23) 6És csodálkozik vala azoknak hitetlenségén. Aztán köröskörül járja vala a falvakat, tanítván. (Mát 9,35; Luk 13,22) 7Majd magához szólítá a tizenkettőt, és kezdé őket kiküldeni kettőnként, és ada nékik hatalmat a tisztátalan lelkeken. (Mát 10,1.9-15; Luk 9,1-6;Luk 10,1) 8És megparancsolá nékik, hogy az útra semmit ne vigyenek egy pálczán kívül; se táskát, se kenyeret, se pénzt az övükben; (Márk 8,31;10,32.33; Mát 16,21;17,22;20,18; Luk 9,22;17,25;24,7) 9Hanem kössenek sarut, de két ruhát ne öltsenek. (Luk 18,34) 10És monda nékik: A hol valamely házba bementek, ott maradjatok mindaddig, a míg tovább mentek onnét. (Mát 10,11; Luk 10,7) 11A kik pedig nem fogadnak titeket, sem nem hallgatnak rátok, onnét kimenvén, verjétek le a port lábaitokról, bizonyságul ő ellenök. Bizony mondom néktek: Sodomának vagy Gomorának tűrhetőbb lesz a dolga az ítélet napján, mint annak a városnak. (Máté 18,1; Luk 9,46;22,24) 12Kimenvén azért, prédikálják vala, hogy térjenek meg. (Márk 10,44) 13És sok ördögöt űznek vala ki, és olajjal sok beteget megkennek és meggyógyítnak vala. (Jak 5,14-15) 14És meghallá ezeket Heródes király (mert nyilvánvalóvá lőn az ő neve) és monda: Keresztelő János támadt fel a halálból és azért működnek benne ez erők. (Mát 14,1-12; Luk 3,19.20;9,7-9) 15Némelyek azt mondják vala, hogy Illés ő; mások meg azt mondják vala, hogy Próféta, vagy olyan, mint egy a próféták közül. (Luk 9,49) 16Heródes pedig ezeket hallván, monda: A kinek én fejét vétetém, az a János ez; ő támadt fel a halálból. (Mát 9,12.13) 17Mert maga Heródes fogatta el és vettette vala börtönbe Jánost, Heródiás miatt, Fülöpnek, az ő testvérének felesége miatt, mivelhogy azt vette vala feleségül. (Máté 12,30; Luk 9,50) 18Mert János azt mondá Heródesnek: Nem szabad néked a testvéred feleségével élned. (3Móz 18,16) 19Heródiás pedig ólálkodik vala utána, és meg akarja vala őt ölni; de nem teheté. (Mát 18,6; Luk 17,2) 20Mert Heródes fél vala Jánostól, igaz és szent embernek ismervén őt, és oltalmazá őt; és ráhallgatván, sok dologban követi, és örömest hallgatja vala őt. (Máté 5,30) 21De egy alkalmatos nap jöttével, mikor Heródes a maga születése ünnepén nagyjainak, vezéreinek és Galilea előkelő embereinek lakomát ad vala, (Ésa 66,24) 22És ennek a Heródiásnak a leánya beméne és tánczola, és megtetszék Heródesnek és a vendégeknek, monda a király a leánynak: Kérj tőlem, a mit akarsz, és megadom néked. (Mát 9,17; Márk 2,22) 23És megesküvék néki, hogy: Bármit kérsz tőlem, megadom néked, még ha országom felét is. (Eszt 5,3-6) 24Az pedig kimenvén, monda az ő anyjának: Mit kérjek? Ez pedig mondja: A Keresztelő János fejét. (Máté 5,29) 25És a királyhoz nagy sietve azonnal bemenvén, kéré őt mondván: Akarom, hogy mindjárt add ide nékem a Keresztelő János fejét egy tálban. (Márk,6 44. 46.) 26A király pedig noha igen megszomorodék, eskűje és a vendégek miatt nem akará őt elutasítani. (3Móz 2,13) 27És azonnal hóhért küldvén a király, megparancsolá, hogy hozzák el annak fejét. (Máté 5,13; Luk 14,34; Kol 4,6) 28Ez pedig elmenvén, fejét vevé annak a börtönben, és előhozá a fejét egy tálban és adá a leánynak; a leány pedig az anyjának adá azt. (Mát 19,1-9) 29A tanítványai pedig, a mikor ezt meghallották vala, eljövének, és elvivék a testét, és sírba tevék. (Csel 26,27-29) 30És az apostolok összegyűlekezének Jézushoz, és elbeszélének néki mindent, azt is, a miket cselekedtek, azt is, a miket tanítottak vala. (Luk 9,10) 31Ő pedig monda nékik: Jertek el csupán ti magatok valamely puszta helyre és pihenjetek meg egy kevéssé. Mert sokan valának a járó-kelők, és még evésre sem volt alkalmas idejök. (5Móz 24,1; Mát 5,31.32) 32És elmenének hajón egy puszta helyre csupán ő magok. 33A sokaság pedig meglátá őket, a mint mennek vala, és sokan megismerék őt; és minden városból egybefutának oda gyalog, és megelőzék őket, és hozzá gyülekezének. (Mát 14,13-21; Luk 9,11-17; Ján 6,1-13) 34És kimenvén Jézus nagy sokaságot láta, és megszáná őket, mert olyanok valának, mint a pásztor nélkül való juhok. És kezdé őket sokra tanítani. (Mát 9,36) 35Mikor pedig immár nagy idő vala, hozzámenvén az ő tanítványai mondának: Puszta ez a hely, és immár nagy idő van: (Mát 23,14; Luk 20,47) 36Bocsásd el őket, hogy elmenvén a körülfekvő majorokba és falvakba, vegyenek magoknak kenyeret; mert nincs mit enniök. (2Kir 12,9) 37Ő pedig felelvén, monda nékik: Adjatok nékik ti enniök. És mondának néki: Elmenvén, vegyünk-é kétszáz pénz árú kenyeret, hogy enni adjunk nékik? (Luk 21,1-4) 38Ő pedig monda nékik: Hány kenyeretek van? Menjetek és nézzétek meg. És megtudván, mondának: Öt, és két halunk. (Mát 5,32; Luk 16,18) 39És parancsolá nékik, hogy ültessenek le mindenkit csoportonként a zöld pázsitra. 40Letelepedének azért szakaszonként, százával és ötvenével. (Mát 19,13-15; Luk 18,15-17) 41Ő pedig vette vala az öt kenyeret és a két halat, és az égre tekintvén, hálákat ada; és megszegé a kenyereket és adá tanítványainak, hogy tegyék azok elé; és a két halat is elosztá mindnyájok között. (Márk 7,34) 42Evének azért mindnyájan, és megelégedének; (Mát 18,3; Luk 18,17) 43És maradékot is szedének fel tizenkét tele kosárral, és a halakból is. (Márk 9,36) 44A kik pedig a kenyerekből ettek, mintegy ötezeren valának férfiak. (Mát 19,16-30; Luk 18,18-30) 45És azonnal kényszeríté tanítványait, hogy hajóba szálljanak, és menjenek át előre a túlsó partra Bethsaida felé, a míg ő a sokaságot elbocsátja. (Mát 14,22-36; Ján 6,15-21) 46Minekutána pedig elbocsátotta őket, fölméne a hegyre imádkozni. (2Móz 20,12-16) 47És mikor beesteledék, a hajó a tenger közepén vala, ő pedig egymaga a szárazon. 48És látá őket, a mint vesződnek az evezéssel; mert a szél szembe fú vala velök; és az éj negyedik szakában hozzájuk méne a tengeren járva; és el akar vala haladni mellettük. (Márk 8,34; Mát 10,38) 49Azok pedig látván őt a tengeren járni, kisértetnek vélték, és felkiáltának; (Ésa 65,13.14) 50Mert mindnyájan látják vala őt és megrémülének. De ő azonnal megszólítá őket, és monda nékik: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek. 51Ekkor beméne hozzájuk a hajóba, és elállt a szél; ők pedig magukban szerfölött álmélkodnak és csodálkoznak vala. (Márk 4,39) 52Mert nem okultak a kenyereken, mivelhogy a szívök meg vala keményedve. (Róm 12,14-17;Csel 7,60) 53És átkelve, eljutának a Genezáret földére, és kikötének. (Dán 9,27;Dán 12,4.10; Mát 24,15) 54De mihelyt kiszálltak a hajóból, azonnal megismerék őt, (5Móz 15,7-10) 55És azt az egész környéket befutván, kezdék a betegeket a nyoszolyákon ide-oda hordozni, a merre hallják vala, hogy ő ott van. (Mát 7,12) 56És a hová bemegy vala a falvakba vagy városokba vagy majorokba, a betegeket letevék a piaczokon, és kérik vala őt, hogy legalább a ruhája szegélyét illethessék. És valahányan csak illeték, meggyógyulának. (Márk 5,27.28; Mát 14,36)

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet