IV. JÉZUS JERUZSÁLEMBEN
Jézus bevonul Jeruzsálembe.
11 1Amikor Jeruzsálemhez közeledtek, Betfagé és Betánia táján, az Olajfák hegyénél előreküldte két tanítványát 2ezzel az utasítással: „Térjetek be a szemközti faluba! Mindjárt amikor beértek, találtok ott egy megkötött szamárcsikót, amelyen még nem ült ember. Oldjátok el és vezessétek ide! 3Ha valaki szólna, hogy mit csináltok, mondjátok, hogy Urának van rá szüksége. Erre rögtön elengedi.” 4El is mentek és megtalálták a szamárcsikót, kint az úton egy kapuhoz kötve. 5Eloldották. Azok közül, akik ott ácsorogtak, valaki megkérdezte: „Miért oldjátok el a szamarat?” 6Úgy válaszoltak, ahogy Jézus meghagyta nekik. Erre elengedték őket. 7A szamárcsikót Jézushoz vezették, ráterítették köntösüket, és ő ráült. 8Sokan a ruhájukat terítették az útra, mások meg lombos ágakat szórtak eléje, amelyeket a réten vágtak. 9Az előtte menők, s akik kísérték, ezt zengték: „Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön! 10Áldott atyánknak, Dávidnak közelgő országa! Hozsanna a magasságban!”
29Amikor Betfagé és Betánia közelében ahhoz a hegyhez ért, amelyet az Olajfák hegyének hívnak, elküldte két tanítványát 30ezzel a megbízatással: „Menjetek el a szemközti faluba. Ahogy odaértek, találtok ott egy megkötött szamárcsikót, amelyen még nem ült ember. Oldjátok el és vezessétek ide. 31Ha valaki megkérdezné tőletek: Miért oldjátok el? –, így feleljetek: Szüksége van rá az Úrnak.” 32A két tanítvány elment, s úgy talált mindent, ahogy mondta nekik. 33Amikor eloldották a szamarat, gazdájuk megkérdezte: „Miért oldjátok el a szamarat?” 34„Szüksége van rá az Úrnak” – válaszolták, 35és elvezették Jézushoz. Aztán ráterítették ruhájukat a szamárcsikóra, és felültették rá Jézust. 36Amikor elvonult, ruhájukat az útra terítették előtte. 37Már közel jártak az Olajfák hegyének lejtőjéhez. Egyszerre a nagy sereg tanítvány hangosan áldani kezdte örömében az Istent a sok csodáért, amelynek szemtanúja volt: 38„Áldott az Úr nevében érkező király! – kiáltozták. Békesség a mennyben és dicsőség a magasságban!”
Bevonulás Jeruzsálembe.
12Másnap az ünnepre felzarándokolt tömérdek nép hírét vette, hogy Jézus Jeruzsálembe érkezik. 13Pálmaágakat szedtek, kivonultak eléje, és így köszöntötték: „Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön, Izrael királya!” 14Jézus talált ott egy szamárcsikót s felült rá, ahogy az Írás mondja: 15„Ne félj, Sion leánya! Nézd, királyod jön, nőstényszamár csikóján.” 16Tanítványai először nem értették, de amikor Jézus megdicsőült, ráeszméltek, hogy ami történt vele, azt megírták róla. 17S a nép, amely ott volt, amikor Lázárt előhívta a sírból és feltámasztotta a halálból, tanúságot tett mellette. 18Azért is vonult ki eléje a tömérdek nép, mert hallották, hogy ezt a csodát művelte. 19A farizeusok ellenben szemére vetették egymásnak: „Lám, nem mentetek semmire. Nézzétek, az egész világ követi.”