IV. JÉZUS JERUZSÁLEMBEN

Jézus bevonul Jeruzsálembe.

11 ¹Amikor Jeruzsálemhez közeledtek, Betfagé és Betánia táján, az Olajfák hegyénél előreküldte két tanítványát ²ezzel az utasítással: „Térjetek be a szemközti faluba! Mindjárt amikor beértek, találtok ott egy megkötött szamárcsikót, amelyen még nem ült ember. Oldjátok el és vezessétek ide! ³Ha valaki szólna, hogy mit csináltok, mondjátok, hogy Urának van rá szüksége. Erre rögtön elengedi.” ⁴El is mentek és megtalálták a szamárcsikót, kint az úton egy kapuhoz kötve. ⁵Eloldották. Azok közül, akik ott ácsorogtak, valaki megkérdezte: „Miért oldjátok el a szamarat?” ⁶Úgy válaszoltak, ahogy Jézus meghagyta nekik. Erre elengedték őket. ⁷A szamárcsikót Jézushoz vezették, ráterítették köntösüket, és ő ráült. ⁸Sokan a ruhájukat terítették az útra, mások meg lombos ágakat szórtak eléje, amelyeket a réten vágtak. ⁹Az előtte menők, s akik kísérték, ezt zengték: „Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön! ¹⁰Áldott atyánknak, Dávidnak közelgő országa! Hozsanna a magasságban!” ¹¹Így vonult be Jeruzsálembe, a templomba. Ott körös-körül mindent szemügyre vett, aztán mivel már későre járt az idő, a tizenkettővel kiment Betániába.

A fügefa megátkozása.

¹²Másnap, amikor Betániát elhagyták, megéhezett. ¹³Messziről látott egy zöldellő fügefát. Elindult irányába, hátha talál rajta valamit. De odaérve semmit sem talált rajta, csak levelet, mert még nem volt itt a fügeérés ideje. ¹⁴Azt mondta neki: „Soha senki ne egyen rólad gyümölcsöt!” A tanítványok hallották.

A kereskedők kiűzése a templomból.

¹⁵Megérkeztek Jeruzsálembe. Bement a templomba, s kiűzte, akik adtak-vettek a templomban, a pénzváltók asztalait és a galambárusok állványait pedig felforgatta. ¹⁶Nem engedte meg senkinek, hogy valamit is keresztülvigyen a templom területén. ¹⁷Tanított, és mondta nekik: „Nemde meg van írva: Az én házamat az imádság házának fogják hívni minden nép számára? Ti meg rablók barlangjává tettétek.” ¹⁸Amikor a főpapok és írástudók értesültek a dologról, tanakodni kezdtek, miképp okozzák vesztét. ¹⁹Féltek tőle, hiszen az egész nép csodálkozott tanításán. Amikor beesteledett, elhagyták a várost.

A hit hatalma.

²⁰Amikor másnap korán reggel elmentek a fügefa mellett, látták, hogy tövestül kiszáradt. ²¹Péternek eszébe jutott (az átok): „Mester – mondta –, nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál, elszáradt.” ²²Jézus így felelt: „Ha hisztek Istenben, ²³bizony mondom nektek, hogyha valaki azt mondja ennek a hegynek: Emelkedjél fel és vesd magad a tengerbe, és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, akkor az csakugyan megtörténik. ²⁴Ezért mondom nektek, hogy ha imádkoztok és könyörögtök valamiért, higgyétek, hogy megkapjátok, és akkor valóban teljesül kérésetek. ²⁵Ám amikor imádkozni készültök, bocsássatok meg, ha nehezteltek valakire, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa bűneiteket.” ²⁶

Jézus hatalma.

²⁷Ismét Jeruzsálembe mentek. Amikor a templomban járt, odamentek hozzá a főpapok, írástudók és vének, ²⁸és megkérdezték: „Milyen hatalom birtokában teszed ezeket? Ki adta neked a hatalmat, hogy ilyeneket tegyél?” ²⁹Jézus így válaszolt: „Kérdezek tőletek valamit, s feleljetek rá nekem, aztán majd én is megmondom, milyen hatalom birtokában teszem, amit teszek. ³⁰János keresztsége az égből való volt, vagy pedig emberektől származott? Feleljetek nekem!” ³¹Erre elkezdtek egymás közt tanakodni. Így okoskodtak: „Ha azt mondjuk: Az égből – azt fogja kérdezni: Akkor miért nem hittetek neki? ³²Mondjuk talán azt, hogy az emberektől.” De féltek a tömegtől, mert Jánosról mindenki azt tartotta, hogy valóban próféta volt. ³³Ezért így válaszoltak Jézusnak: „Nem tudjuk.” Jézus azért ezt felelte: „Akkor én sem mondom meg nektek, milyen hatalom birtokában teszem ezeket.”

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet