11
1Amikor Jeruzsálemhez közeledtek – Betánián keresztül Betfagé közelében, az Olajfák hegyénél –, elküldött tanítványai közül kettőt,
2és így szólt hozzájuk: „Menjetek be a következő faluba! Mindjárt, amint beértek, találtok megkötve egy szamárcsikót, amelyen még nem ült soha senki. Oldjátok el, és hozzátok ide!
3Ha pedig valaki megkérdezi tőletek, miért teszitek ezt, mondjátok: »Az Úrnak van szüksége rá, de azonnal vissza is küldi.«”
4Elmentek, és megtalálták a szamárcsikót egy kapu elé kötve, kinn az utcán, és eloldották.
5Az ott állók közül néhányan megkérdezték tőlük: „Miért teszitek ezt, miért oldjátok el a szamárcsikót?”
6Ők pedig úgy válaszoltak, ahogy Jézus mondta, és akkor elengedték őket.
7Elvitték Jézushoz a szamárcsikót, ráterítették köpenyüket, ő pedig felült rá.
8Sokan a köpenyüket terítették az útra, mások meg a mezőn vágott lombos ágakat.
9Akik előtte és utána mentek, ezt kiáltozták: „Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön!
10Áldott atyánknak, Dávidnak eljövendő országa! Hozsanna a magasságban!”
29Amikor Betfagé és Betánia közelébe ért, az Olajfák hegyénél elküldött tanítványai közül kettőt, és ezt mondta nekik:
30„Menjetek a szemközti faluba! Amikor beértek, találtok egy kikötött szamárcsikót, amin még senki sem ült. Oldjátok el, és vezessétek ide!”
31Ha pedig valaki megkérdezi tőletek: „Miért oldjátok el?” –, mondjátok: „Az Úrnak van rá szüksége.”
32A két tanítvány elment, és mindent úgy talált, ahogy megmondta nekik.
33Mikor eloldották a szamárcsikót, gazdái ezt kérdezték tőlük:
– Miért oldjátok el a szamárcsikót?
–
34Az Úrnak van rá szüksége – válaszolták.
35Azután elvezették Jézushoz. Ráterítették köpenyüket a szamárcsikóra, és felültették rá Jézust.
36Amint továbbment, az emberek az útra terítették köpenyüket.
37Mikor pedig már közeledett az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve, fennhangon dicsérni kezdte Istent mindazokért a csodákért, amelyeket láttak.
38Ezt mondták:
– Áldott a király, aki az Úr nevében jön! A mennyben békesség, és dicsőség a magasságban!
12Másnap, amikor az ünnepre érkező nagy sokaság meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe tart,
13pálmaágakat fogtak, elébe mentek, és így kiáltottak:
– Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön, Izrael királya!
14Jézus talált egy szamárcsikót, felült rá, ahogy meg van írva:
15Ne félj, Sion leánya! Íme, szamárcsikón ülve jön királyod!
16Tanítványai akkor nem értették mindezt, de miután Jézus megdicsőült, visszaemlékeztek arra, hogy ez volt megírva róla, és hogy ezt tették vele.
17A sokaság, amely vele volt, amikor Lázárt kihívta a sírból és feltámasztotta a halálból, most tanúságot tett mellette.
18Elébe is azért ment a sokaság, mert hallották, hogy ezt a jelet tette.
19A farizeusok pedig így szóltak egymáshoz:
– Látjátok, hogy semmit sem értek el: íme, őt követi a világ!