Isten bölcsessége belátást kíván

11 ¹Ekkor a naamai Cofár szólalt meg: ²Maradhat válasz nélkül ez a szóáradat, adhatunk igazat egy ilyen szájhősnek? ³Hazug szavad elhallgattatja a férfiakat, nincs, ki szembeszállna gúnyos beszédeddel. ⁴Magadról azt mondod: tiszta az életem, tiszta voltam mindig a szemedben. ⁵Bárcsak újra szólna hozzád az Isten, megnyitná ellened ismét a száját, ⁶s feltárná előtted a mély bölcsességet, amelyen elámul az értelem. Tudd meg: a bűnödet kéri számon tőled! ⁷Fel tudod tán fogni Istennek mélységét, a Mindenható tökéletességét? ⁸Magasabb az égnél – mit tesz ennek láttán? Alvilágnál mélyebb – és a te tudásod? ⁹Hogyha hosszát méred, a földnél is hosszabb, szélessége nagyobb, mint az óceáné. ¹⁰Hogyha útnak indul, ki szól neki: „Állj meg!” Ha valamit elkezd, ki mondja: „Hagyd abba!” ¹¹Tudja, hogy az ember tele hamissággal, ismeri a bűnét, azt is szemmel tartja. ¹²Észre térhet néha az üresfejű ember, és a vadszamár is szelídebbé válhat. ¹³Nos, hozd bensődet rendbe, és terjeszd fel a kezedet! ¹⁴Ha elveted kezedből mind, ami bűnös, és sátradban nem adsz szállást a bűnnek, ¹⁵fejedet akkor magasra tarthatod, lábad szilárdan áll, és nincs mitől tartanod. ¹⁶Elfelejted akkor sok-sok kínlódásod, úgy gondolsz majd rá, mint az elfolyt vízre. ¹⁷Jobban ragyog az életed, mint a déli nap, és a sötétség is reggelre változik. ¹⁸Biztonságban leszel, mert lesz reménységed, biztos fedél alatt nyugodtan pihenhetsz. ¹⁹Ha aludni akarsz, senki sem riaszt fel, sokan lesznek, akik hízelegnek neked. ²⁰Közben a bűnösöknek megtörik a szemük, menedékhelyüket is elveszítik, reményük csak az, hogy kilehelik lelkük.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet