11 1Felele a Naamából való Czófár, és monda: 2A sok beszédre ne legyen-é felelet? Avagy a csácsogó embernek legyen-é igaza? 3Fecsegéseid elnémítják az embereket, és csúfolódol is és ne legyen, a ki megszégyenítsen?! 4Azt mondod: Értelmes az én beszédem, tiszta vagyok a te szemeid előtt. (Jób 10,7.14) 5De vajha szólalna meg maga az Isten, és nyitná meg ajkait te ellened! (Péld 3,13-18;8,11-19) 6És jelentené meg néked a bölcsességnek titkait, hogy kétszerte többet ér az az okoskodásnál, és tudnád meg, hogy az Isten még el is engedett néked a te bűneidből. (Péld 16,16) 7Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é? 8Magasabb az égnél: mit teszel tehát? Mélyebb az alvilágnál; hogy ismerheted meg? 9Hosszabb annak mértéke a földnél, és szélesebb a tengernél. (Zsolt 19,11) 10Ha megtapos, elzár és ítéletet tart: ki akadályozhatja meg? 11Mert ő jól ismeri a csalárd embereket, látja az álnokságot, még ha nem figyelmez is arra! (Zsolt 10,14) 12És értelmessé teheti a bolond embert is, és emberré szülheti a vadszamár csikóját is. 13Ha te a te szívedet felkészítenéd, és kezedet felé terjesztenéd; (Péld 8,1.13) 14Ha a hamisságot, a mely a te kezedben van, távol tartanád magadtól, és nem lakoznék a te hajlékodban gonoszság; (Zsolt 101,7) 15Akkor a te arczodat fölemelhetnéd szégyen nélkül, erős lennél és nem félnél; (1Ján 3,21) 16Sőt a nyomorúságról is elfelejtkeznél, és mint lefutott vizekről, úgy emlékeznél arról. 17Ragyogóbban kelne időd a déli fénynél, és az éjféli sötétség is olyan lenne, mint a kora reggel. (Zsolt 37,6) 18Akkor bíznál, mert volna reménységed; és ha széttekintenél, biztonságban aludnál. (Zsolt 111,10; Péld 1,7;8,13) 19Ha lefeküdnél, senki föl nem rettentene, sőt sokan hizelegnének néked. (Zsolt 3,6.7) 20De a gonoszok szemei elepednek, menedékök eltünik előlök, és reménységök: a lélek kilehellése! (Jób 18,5-21)