Cófár első beszéde: Jóbnak meg kell alázkodnia

11 ¹Megszólalt a naamái Cófár, és ezt mondta: ²Nem kell-e felelnünk e sok beszédre? A bőbeszédűnek legyen igaza? ³Elnémíthatja-e fecsegésed az embereket? Gúnyolódsz, és nincs, aki megszégyenítsen? ⁴Ezt mondtad: „Tanításom helyes, és ha megvizsgálsz, tisztának találsz!” ⁵Bárcsak maga Isten szólalna meg, és nyitná meg ajkait veled szemben! ⁶Kijelentené neked a bölcsesség titkait, amelyek az értelem számára felfoghatatlanok. Akkor megtudnád, hogy Isten elnézi bűneid egy részét. ⁷Beleláthatsz talán az Isten titkaiba? Felérhetsz-e te a Mindenható tökéletességéhez? ⁸Magasabb az az égnél – mit kezdesz vele? Mélyebb a holtak hazájánál – mit is tudhatsz róla? ⁹Terjedelme hosszabb a földnél és szélesebb a tengernél. ¹⁰Ha valakit nyomon követ, elfog, és a bírák elé állít, ugyan ki akadályozhatja meg? ¹¹Hiszen ismeri a hitvány embereket, látja az álnokságot, pedig nem is figyel oda. ¹²Az üresfejű ember is válhat értelmessé, a vadszamár csikója is születhet emberré. ¹³Ha hozzá fordítod szívedet, és felé terjeszted kezedet, ¹⁴ha álnokság tapad kezedhez, távolítsd el, ne engedd, hogy sátradban csalárdság lakozzék! ¹⁵Akkor szégyen nélkül emelheted föl arcodat, erős leszel, és nem kell félned. ¹⁶Elfelejted a nyomorúságot, úgy gondolsz rá, mint levonult vizekre. ¹⁷Fényesebb lesz életed a déli verőfénynél, a sötétség is olyan lesz, mintha reggel volna. ¹⁸Bizakodás tölt el, mert lesz reménységed, körülnézel, és nyugodtan lefekszel. ¹⁹Ha leheveredsz, senki sem riaszt föl, sőt sokan hízelegnek neked. ²⁰De a bűnösök szemei elsorvadnak, menedékük elvész; reménységük csak az, hogy majd kilehelik lelküket.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet