Isten bölcsessége és hatalma

12 ¹Jób válaszolt erre és így szólt: ²Ti valóban bölcs emberek vagytok, sírba száll a bölcsesség, ha ti meghaltok. ³Nekem is van eszem, akárcsak tinektek, én sem állok hátrább, mint ahol ti álltok. Mert ki nem tudja azt, amit ti tudtok? ⁴Gúnynak céltáblája barátai előtt, ki az Istent hívja, hogy feleljen neki? A jámbort és igazat gúnydallal csúfolják. ⁵Balsorsnak csúfság jár, véli a gondtalan, kiknek ingadozik lábuk, azoknak kéznél van. ⁶A rablók sátrát békesség lakja, az istenkáromlóké meg csupa biztonság, akik az Istent kezükbe merik venni. ⁷Kérdezd csak a barmot, az is megtanít rá, az ég madarai hirdetik majd neked. ⁸Tanítód lesz, mi a földön csúszik-mászik, a tenger halai elbeszélik neked. ⁹Ki az, ki mindebből ne tudná meglátni, hogy az Isten keze teremtett mindent? ¹⁰Kezében van minden élőlény párája, és éltető lelke az emberi testnek. ¹¹Ne válogassa meg a fül a szavakat, mint ahogy az íny ízleli az ételt? ¹²Bölcsesség lakik a megőszült emberben, és okosság rejlik a hosszú életben. ¹³Övé a bölcsesség és a hősi erő, nála lakik a tanács és okosság. ¹⁴Amit összetör, többé nem épül föl, s ha valakit bezár, azt ki nem engedik. ¹⁵A víz beivódik, hogyha elrekeszti, ha szabadon hagyja, szétárad a földön. ¹⁶Az értelem s okosság az ő tulajdona, övé a tévelygő s félrevezetője. ¹⁷A tanácsurakat butasággal veri, még a bírákat is bolonddá teszi. ¹⁸Hogyha a királyok övét leoldozza, helyette kötelet csavar derekukra. ¹⁹A papokat mezítláb járatja, a hatalmas urakat meg a porba sújtja. ²⁰A megbízhatók ajkán megakasztja a szót, és az öregeknek az eszüket veszi. ²¹Megvetést zúdít a nemes emberekre, és az erőseknek övét meglazítja. ²²Leleplezi, amit elrejt a sötétség, s napvilágra hozza a halál árnyékait. ²³Népeket fölemel, aztán megsemmisít, kiterjeszti őket, aztán eltörli. ²⁴Az ország kormányzóit megfosztja eszüktől, úttalan pusztákon hadd tévelyegjenek. ²⁵Fény nélkül, sötétben tapogatóznak, támolyognak, mintha ittasok volnának.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet