6 ¹Ezért elhagyva a Krisztusról szóló elemi tanítást, lépjünk előre a nagykorúság felé! Ne kezdjünk ismét abba, hogy alapot vetünk, és a holt cselekedetekből való megtérésről, az Istenbe vetett hitről, ²a mosakodásokról, a kézrátételekről, a halottak feltámadásáról és az örök ítéletről tanítunk. ³Előre hát, ha Isten is úgy akarja!
⁴Lehetetlen ugyanis, hogy akik egyszer megvilágosíttattak, megízlelték a mennyei ajándékot, és a Szentlélek részeseivé lettek, ⁵akik megízlelték Isten jó igéjét és a jövendő világ erőit, ⁶de elbuktak; lehetetlen, hogy azok ismét megújuljanak és megtérjenek, mert önkezükkel feszítik keresztre és gyalázzák meg Isten Fiát. ⁷A föld ugyanis, amely beissza a gyakran ráhulló esőt, és hasznos növényt terem azoknak, akik megművelik, áldást kap Istentől; ⁸de amelyik tövist és bogáncsot terem, értéktelen, és átok vár rá, s végül fölégetik.
⁹Ami titeket illet, szeretteim – még ha így beszélünk is –, meg vagyunk győződve, hogy jobb dolgok, az üdvösség felé tartotok. ¹⁰Isten ugyanis nem igazságtalan, hogy elfeledkeznék tetteitekről és arról a szeretetről, amelyet nevéért tanúsítottatok, amikor a szenteknek szolgáltatok, és most is szolgáltok. ¹¹Szívből kívánjuk, hogy mindnyájan ugyanazt az igyekezetet tanúsítsátok mindvégig, amíg a remény be nem teljesedik, ¹²hogy ne legyetek restek, hanem kövessétek azokat, akik hit és türelem által az ígéreteket öröklik.
¹³Amikor Isten ígéretet tett Ábrahámnak, mivel nem esküdhetett nagyobbra, önmagára esküdött: ¹⁴Bizony, gazdagon megáldalak, és nagyon megsokasítalak. ¹⁵Így, miután türelemmel kitartott, az ígéret beteljesült. ¹⁶Az emberek önmaguknál nagyobbra esküsznek, és köztük minden vitás ügynek véget vet és mindent megerősít az eskü. ¹⁷Ezért amikor Isten még nyilvánvalóbban meg akarta mutatni az ígéret örököseinek, hogy elhatározása változhatatlan, esküvel kötelezte magát, ¹⁸hogy e két változhatatlan tény által – amelyekben lehetetlen, hogy Isten hazudjék – erős bátorítást kapjunk mi, akik hozzá menekültünk, hogy belekapaszkodjunk a nekünk adott reménybe.
¹⁹Ez a remény lelkünknek mintegy biztos és erős horgonya, amely behatol a szentély függönye mögé, ²⁰ahová elsőként ment be értünk Jézus, aki főpap lett Melkizedek rendje szerint örökre.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet