6
1Így tehát, mellőzve Krisztus tanításának elemeit, a tökéletesebb dolgokra térünk át, s nem rakjuk le újra az alapot a holt cselekedetekből való megtérésről és az Istenben való hitről,
2a keresztségek tanításáról, valamint a kézföltételről, a halottak feltámadásáról és az örök ítéletről.
3Ezt is megtesszük majd, ha Isten megengedi.
4Lehetetlen ugyanis, hogy azok, akik egyszer megvilágosodtak, megízlelték a mennyei ajándékot, részesültek a Szentlélekben,
5és megízlelték Isten értékes igéjét és a jövendő világ erőit,
6azután mégis elestek, hogy ismét megújuljanak és megtérjenek. Ők ugyanis újra megfeszítik Isten Fiát, amennyire rajtuk áll, és csúfot űznek belőle.
7Mert az a föld, amely beissza a gyakran hulló esőt, és alkalmas növényt terem azoknak, akik művelik, Istentől áldást nyer;
8az viszont, amelyik tövist és bojtorjánt terem, megvetésre méltó, átok fenyegeti, s a sorsa a tűzben való megégettetés.
(Ter 3,18)
9De tőletek, szeretteim, jobbat remélünk, és azt, ami közelebb van az üdvösséghez, bár így beszélünk.
10Mert Isten nem igazságtalan, hogy megfeledkezzék művetekről és a szeretetről, amelyet az ő nevében tanúsítottatok, amikor a szenteknek szolgáltatok és szolgáltok.
11Azt kívánjuk, hogy közületek mindenki ugyanazt a készséget tanúsítsa mindvégig, míg a remény be nem teljesedik,
12s hogy ne legyetek restek, hanem azok követői, akik a hit és a béketűrés által örökösei az ígéreteknek.
13Mert amikor az Úr Ábrahámnak ígéretet tett, mivel nála nem volt senki nagyobb, akire esküdjék, önmagára esküdött:
14»Bizony, áldván áldalak téged és sokasítván megsokasítalak.«
(Ter 22,16-17)
15Az pedig türelmesen kitartott, és így elnyerte az ígérteket.
16Mert az emberek önmaguknál nagyobbra esküsznek, és minden viszálykodásuk vége a megerősítő eskü.
17Ezért Isten, hogy annál inkább megmutassa az ígéret örököseinek terve változatlanságát, esküvel kötelezte magát,
18hogy két megmásíthatatlan dolog által, melyek tekintetében Isten nem hazudhat, igazán komoly vigasztalásunk legyen nekünk, akik törekszünk az elénk tárt remény elnyerésére.
19Ez a mi lelkünk biztos és szilárd horgonya, amely elér a kárpit belsejéig,
(Lev 16,2)
20ahová elsőként lépett be értünk Jézus, aki Melkizedek rendje szerint főpap lett mindörökké.
(Zsolt 110,4)
Jegyzetek
6,4 Valószínűleg azt jelenti, hogy azok, akik megvilágosodtak (a keresztségben) és megízlelték a mennyei ajándékot (az Eucharisztiát), kimerítettek minden Krisztus által nyújtott lehetőséget. Ha ezeket elvetették és hitszegővé váltak, nincs már számukra más, újabb lehetőség, hogy ismét részesüljenek a megváltásban. Ez nem annak az Istennek a tehetetlensége, aki az emberi szabadságot alkotta; maga a hitszegő hozza magát abba a lehetetlen helyzetbe, hogy nem hisz többé az egy Krisztusban, aki őt megmenthetné. Isten ugyanis egyetlen Üdvözítőt rendelt az egész emberi nem számára (vö. Csel 4,12).