6 ¹Jézus ezután elment a Galileai-tengernek, Tibériás tavának a túlsó partjára. ²Nagy sokaság követte, mert látták azokat a jeleket, amelyeket a betegeken tett. ³Jézus pedig felment a hegyre, és ott leült tanítványaival együtt. ⁴Közel volt a húsvét, a zsidók ünnepe.
⁵Amikor Jézus körültekintett, és látta, hogy nagy sokaság közeledik hozzá, így szólt Fülöphöz:
– Hol vegyünk kenyeret, hogy ezek ehessenek?
⁶Ezt pedig azért mondta, hogy próbára tegye, mert ő maga jól tudta, hogy mire készül. ⁷Fülöp így válaszolt neki:
– Kétszáz dénár árú kenyér sem lenne elég, hogy mindenki kapjon valami keveset.
⁸Egyik tanítványa, András, Simon Péter testvére így szólt hozzá:
– ⁹Van itt egy gyerek, akinél van öt árpakenyér és két hal, de mi ez ennyinek?
– ¹⁰Ültessétek le az embereket! – mondta Jézus. Sok fű volt azon a helyen. Letelepedtek tehát az emberek, szám szerint mintegy ötezren.
¹¹Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta az ott ülőknek. Ugyanúgy osztott a halakból is, amennyit kívántak. ¹²Amikor pedig jóllaktak, így szólt tanítványaihoz:
– Szedjétek össze a maradékot, hogy semmi ne vesszen kárba!
¹³Összeszedték tehát, és az öt árpakenyér maradék darabkáival, amit az étkező sokaság meghagyott, tizenkét kosarat töltöttek meg. ¹⁴Az emberek látva a jelet, amelyet tett, ezt mondták:
– Ez valóban az a próféta, akinek el kellett jönnie a világba!
¹⁵Akkor Jézus észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el akarják ragadni, hogy királlyá tegyék, visszavonult távolabb a hegyre, egyedül.
¹⁶Estefelé lementek tanítványai a tengerhez, ¹⁷bárkába szálltak és elindultak a tenger túlsó partjára, Kafarnaumba. Sötét volt már, és Jézus még mindig nem ment oda hozzájuk. ¹⁸A tenger pedig háborgott, mert erős szél fújt. ¹⁹Amikor mintegy huszonöt-harminc stadiumnyira jártak a parttól, látják ám, hogy Jézus a tengeren járva közeledik a bárkához. Megrémültek, ²⁰de Jézus így szólt hozzájuk:
– Én vagyok, ne féljetek!
²¹Ekkor fel akarták venni a bárkába, de a bárka egyszeriben odaért a partra, ahová tartottak.
²²Másnap a tenger túlsó partján maradt sokaság megállapította, hogy ott nem volt más bárka, csak egy, és hogy Jézus nem szállt be tanítványaival együtt abba a bárkába, hanem csupán a tanítványai mentek el. ²³De Tibériásból jöttek bárkák annak a helynek a közelébe, ahol a kenyeret ették, miután az Úr hálát adott. ²⁴Amikor tehát látta a sokaság, hogy sem Jézus, sem a tanítványai nincsenek ott, beszálltak a bárkákba, elmentek Kafarnaumba, és keresték Jézust. ²⁵Amikor megtalálták a tenger túlsó partján, megkérdezték tőle:
– Rabbi, mikor jöttél ide?
²⁶Jézus ezt válaszolta nekik:
– Bizony, bizony, mondom nektek, nem azért kerestek, mert jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek a kenyerekből, és jóllaktatok. ²⁷Ne veszendő táplálékért fáradozzatok, hanem azért a táplálékért, amelyik megmarad az örök életre, amelyet az Emberfia ad majd nektek, mert ő az, akit az Atya, Isten, pecséttel jelölt meg.
²⁸Ekkor megkérdezték tőle:
– Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző munkát végezzünk?
²⁹Jézus ezt felelte nekik:
– Az az Istennek tetsző munka, hogy higgyetek abban, akit ő küldött.
³⁰Erre megkérdezték:
– És te milyen jelet teszel, hogy miután láttuk, higgyünk neked? Mi a te műved? ³¹A mi atyáink a mannát ették a pusztában, ahogyan meg van írva: Mennyei kenyeret adott nekik enni.
³²Jézus így válaszolt nekik:
– Bizony, bizony, mondom nektek, nem Mózes adta nektek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek a mennyei kenyeret, az igazit. ³³Mert az Isten kenyere az, aki a mennyből száll le, és életet ad a világnak.
³⁴– Urunk, add nekünk mindig ezt a kenyeret! – mondták neki.
³⁵Jézus ezt mondta nekik:
– Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik meg többé, és aki bennem hisz, nem szomjazik meg többé soha. ³⁶De megmondtam nektek: láttatok ugyan, mégsem hisztek. ³⁷Mindaz, akit nekem ad az Atya, hozzám jön, és aki hozzám jön, azt nem vetem ki. ³⁸Mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem hogy annak az akaratát, aki küldött engem. ³⁹Annak pedig, aki küldött engem, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit se veszítsek el, hanem feltámasszam az utolsó napon. ⁴⁰Atyámnak ugyanis az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen; és én feltámasztom az utolsó napon.
⁴¹A zsidók ekkor zúgolódni kezdtek ellene, mert ezt mondta: „Én vagyok az a kenyér, amelyik a mennyből szállt le” – ⁴²és azt kérdezték:
– Nem Jézus ez, a József fia, akinek apját-anyját jól ismerjük? Hogyan mondhatja hát: „A mennyből szálltam le”?
⁴³Jézus így válaszolt nekik:
– Ne zúgolódjatok egymás között! ⁴⁴Senki sem jöhet hozzám, ha nem vonzza őt az Atya, aki küldött engem. Én pedig feltámasztom az utolsó napon. ⁴⁵Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájukat Isten tanítja majd. Mindaz, aki hallgatta az Atyát, és tanítást kapott tőle, hozzám jön. ⁴⁶Nem mintha bárki is látta volna az Atyát: csak aki Istentől van, az látta az Atyát.
⁴⁷Bizony, bizony, mondom nektek, aki hisz, annak örök élete van. ⁴⁸Én vagyok az élet kenyere.
⁴⁹Atyáitok a mannát ették a pusztában, és meghaltak. ⁵⁰A kenyér, amely a mennyből száll le, ilyen: aki eszik belőle, nem hal meg. ⁵¹Én vagyok az az életet adó kenyér, amelyik a mennyből szállt le. Ha valaki ebből a kenyérből eszik, élni fog örökké. Sőt a kenyér, amelyet majd én adok, az én testem a világ életéért.
⁵²A zsidók erre vitatkozni kezdtek egymás közt, és ezt kérdezgették:
– Hogyan adhatja ez nekünk a testét eledelül?
⁵³Jézus így szólt hozzájuk:
– Bizony, bizony, mondom nektek, ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok a vérét, akkor az élet nincs bennetek. ⁵⁴Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. ⁵⁵Ugyanis az én testem valóban étel, és az én vérem valóban ital. ⁵⁶Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne. ⁵⁷Ahogyan engem az élő Atya küldött, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, élni fog általam. ⁵⁸Ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le. Ez nem olyan, mint amilyet az atyák ettek, és meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, élni fog örökké.
⁵⁹Ezeket mondta, amikor a kafarnaumi zsinagógában tanított.
⁶⁰Miután ezt hallották, tanítványai közül sokan így szóltak:
– Kemény beszéd ez! Ki hallgathatja?
⁶¹Mivel pedig Jézus magától is tudta, hogy ezért zúgolódnak tanítványai, így szólt hozzájuk:
– Ez megbotránkoztat titeket? ⁶²Hát ha majd látjátok az Emberfiát felmenni oda, ahol előzőleg volt? ⁶³A Lélek az, aki éltet, a test nem használ semmit. A szavak, amelyeket mondtam nektek, lélek és élet.
⁶⁴De vannak közöttetek néhányan, akik nem hisznek.
Mert Jézus kezdettől fogva tudta, hogy kik azok, akik nem hisznek, és ki az, aki el fogja árulni őt.
– ⁶⁵Ezért mondtam nektek – tette hozzá –, hogy senki sem jöhet hozzám, ha nem adta meg ezt neki az Atya.
⁶⁶Ettől fogva tanítványai közül sokan visszavonultak, és nem jártak vele többé.
⁶⁷Jézus ekkor így szólt a Tizenkettőhöz:
– Talán ti is el akartok menni?
⁶⁸Simon Péter így felelt:
– Uram, kihez mennénk? Az örök élet igéi nálad vannak. ⁶⁹Mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje.
⁷⁰Jézus így válaszolt nekik:
– Ugye én választottalak ki benneteket, a Tizenkettőt? Egy közületek mégis ördög!
⁷¹Júdásról, Simonnak, a Kariótinak a fiáról mondta ezt. Ő volt ugyanis az, akinek el kellett árulnia, pedig egy volt a Tizenkettő közül.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet