A csodálatos kenyérszaporítás.
6
1Ezután Jézus átkelt a galileai tengeren, Tibériás taván.
2Nagy tömeg követte, mert látták a betegeken művelt csodákat.
3Jézus fölment egy hegyre, s ott leült tanítványaival.
4Közel volt a húsvét, a zsidók ünnepe.
5Mikor Jézus körültekintett és látta a hozzá tóduló nagy sokaságot, megkérdezte Fülöptől: Honnan veszünk kenyeret, hogy legyen mit enniük?”
6Ezt azért kérdezte, hogy próbára tegye, mert ő maga tudta, mit akar tenni.
7Fülöp így felelt: „Kétszáz dénár árú kenyér sem elég, hogy csak valami kevés is jusson mindegyiknek.”
8Egyik tanítványa, András, Simon Péter testvére közbeszólt:
9„Van itt egy fiú öt árpakenyérrel és két hallal. De mi ez ennyinek?”
10„Telepítsétek le az embereket!” – szólt Jézus. Azon a helyen sok fű volt. Letelepedtek. A férfiak szám szerint mintegy ötezren voltak.
11Jézus akkor fogta a kenyeret, hálát adott és kiosztotta a letelepülteknek. Ugyanígy adott a halakból is, amennyit csak akartak.
12Miután jóllaktak, így szólt tanítványaihoz: „Szedjétek össze a maradékot, hogy el ne vesszen.”
13Össze is szedték, és tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyér maradékából, ami az étkezők után maradt.
14Amikor az emberek látták, hogy Jézus csodát művelt, beszélni kezdtek róla egymás közt: „Bizonyosan ez a próféta, akinek el kell jönnie.”
15Amikor Jézus észrevette, hogy megindulnak feléje, hogy erőszakkal királlyá tegyék, visszavonult a hegyre egészen egyedül.
Jézus a vizen jár.
16Mikor beesteledett, tanítványai lementek a tóra.
17Beszálltak a bárkába és elindultak a tavon Kafarnaum felé. Már rájuk sötétedett, de Jézus még mindig nem volt velük.
18Erős szél fújt és a tó háborgott.
19Mintegy huszonöt-harminc stádiumnyira eveztek már, amikor látták, hogy Jézus a vízen járva közeledik a bárkához. Nagyon megijedtek.
20De ő bátorította őket: „Én vagyok, ne féljetek.”
21Föl akarták venni a bárkába, de a bárka abban a pillanatban partot ért, éppen ott, ahová tartottak.
Az eukarisztikus beszéd.
22Másnap a tó túlsó partján maradt népnek eszébe jutott, hogy csak egy bárka volt ott. Tudták, hogy Jézus nem szállt a bárkába tanítványaival, tanítványai ugyanis egyedül hajóztak el.
23Közben Tibériásból több bárka jött a hely közelébe, ahol az Úrtól megáldott kenyeret ették.
24Mikor tehát a nép látta, hogy Jézus és tanítványai nincsenek ott, beszálltak a bárkákba és Kafarnaumba mentek, hogy megkeressék Jézust.
25Mikor megtalálták a tó másik partján, megkérdezték: „Mester, mikor jöttél ide?”
26Jézus így válaszolt: „Bizony, bizony mondom nektek: kerestek engem, de nem azért, mert csodát láttatok, hanem mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok.
27Ne fáradozzatok veszendő eledelért, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre, amit az Emberfia ad majd nektek: őt igazolja az Atyaisten.”
28Azok megkérdezték: „Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot cselekedjünk?”
29„Istennek tetsző cselekedet az, felelte Jézus, hogy higgyetek az ő küldöttjében.”
30De ők tovább kérdezték: „Hadd lássuk, milyen csodát művelsz, hogy higgyünk neked? Mit teszel?
31Atyáink mannát ettek a pusztában, amint az Írás mondja: kenyeret adott nekik enni.”
32Jézus így felelt: Bizony, bizony mondom nektek: nem Mózes adott kenyeret a mennyből, hanem Atyám adja a mennyből az igazi kenyeret,
33mert az az Isten kenyere, ami leszállt a mennyből szállt le és életet ad a világnak.”
34„Uram, kiáltották, add nekünk mindig ezt a kenyeret!”
Jézus az élet kenyere.
35Jézus erre így szólt: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik többé, és aki bennem hisz, nem szomjazik többé soha.
36Megmondtam nektek: láttok engem és mégsem hisztek.
37Minden, amit nekem ad az Atya, hozzám tartozik; aki tehát hozzám jön, azt nem dobom ki.
38Nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki küldött engem.
39Annak, aki küldött engem, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit el ne veszítsek, hanem föltámasszam az utolsó napon.
40Atyám akarata az, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz benne, örökké éljen. Én föltámasztom őt az utolsó napon.”
41Ám a zsidók zúgolódni kezdtek ellene, mert azt mondotta: „Én vagyok a mennyből alászállott (élő) kenyér.”
42Így érveltek: „Nem Jézus ez, a József fia? Atyját, anyját jól ismerjük. Hogyan mondhatja hát: A mennyből szálltam alá?”
43Jézus rájuk szólt: „Ne zúgolódjatok!
44Senki sem tud hozzám jönni, ha az Atya, aki küldött engem, nem vonzza.
45Én föltámasztom őt az utolsó napon. A prófétáknál ezt olvassuk: mindnyájan Isten tanítványai lesznek. Mindaz, aki hallgat az Atyára és tanul tőle, hozzám jön.
46Nem mintha az Atyát látta volna valaki. Csak aki Istentől való, az látta az Atyát.
47Bizony, bizony mondom nektek: aki hisz (bennem), annak örök élete van.
Jézus az élet kenyere az eukarisztiában.
48Én vagyok az élet kenyere.
49Atyáitok mannát ettek a pusztában és mégis meghaltak.
50Itt a mennyből alászállott kenyér, hogy aki eszik belőle, meg ne haljon.
51Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, melyet adni fogok, az én testem a világ életéért.”
52Vita támadt erre a zsidók közt: „Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?” – mondták.
53Jézus megerősítette: „Bizony, bizony mondom nektek: ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek.
54Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van és én föltámasztom az utolsó napon.
55Az én testem az valóban étel s az én vérem valóban ital.
56Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, bennem marad, és én őbenne.
57Amint engem küldött az élő Atya és én az Atya által élek, úgy aki engem eszik, énáltalam él.
58Itt a mennyből alászállott kenyér, ez nem olyan, mint a (manna), melyet atyáitok ettek és mégis meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él.”
59Így tanított a kafarnaumi zsinagógában.
Az eukarisztia és a hitetlenkedők.
60Ennek hallatára tanítványai közül többen megjegyezték: „Kemény beszéd ez! Ki fogadhatja el?”
61Jézus tudta, hogy tanítványai zúgolódtak a miatt, hozzájuk fordult tehát: „Ez megbotránkoztat titeket?
62Hát ha majd látjátok, hogy az Emberfia fölmegy oda, ahol azelőtt volt?
63A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. Szavaim, amiket mondtam nektek, lélek és élet, de vannak köztetek, akik nem hisznek.”
64Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, kik azok, akik nem hisznek és ki fogja őt elárulni.
65„Ezért mondtam nektek, folytatta, senki sem jöhet hozzám, ha Atyám meg nem adja neki.”
66Ettől fogva több tanítványa visszahúzódott tőle és már nem járt vele.
67Jézus akkor megkérdezte a tizenkettőt: „Csak nem akartok ti is elmenni?”
68Simon Péter felelt neki: „Uram, kihez menjünk? Neked örök életet adó igéid vannak.
69Mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje.”
70Jézus erre megjegyezte: „Nem tizenkettőt választottam? S egy közületek mégis ördög.”
71Ezt Júdásra értette, a karióti Simon fiára, mert ő árulta el: egy a tizenkettő közül.
KNB
SZIT
STL
BD
RUF
KG
Előző fejezet
Következő fejezet