²⁷Tanítványai éppen ekkor értek oda, és csodálkoztak azon, hogy egy asszonnyal beszélget, mégsem mondta egyikük sem: „Mit akarsz?”, vagy
„Miről beszélsz vele?” ²⁸Az asszony pedig otthagyta korsóját, bement a városba, és szólt az embereknek:
– ²⁹Jöjjetek, lássátok azt az embert, aki megmondott nekem mindent, amit tettem. Vajon nem ő a Krisztus?
³⁰Erre azok elindultak a városból, és kimentek hozzá.
³¹Közben a tanítványai kérték:
– Rabbi, egyél!
– ³²Nekem van ételem, amit egyek, amit ti nem ismertek – válaszolta.
³³A tanítványok erre egymást kérdezgették:
– Talán hozott neki valaki enni?
³⁴Jézus ezt mondta nekik:
– Az én táplálékom az, hogy megtegyem Annak akaratát, aki küldött engem, és véghezvigyem az ő művét. ³⁵Ugye ti magatok mondjátok, „Még négy hónap, és jön az aratás?” Íme, mondom nektek: emeljétek fel a szemeteket, és figyeljétek a mezőket. Szőkék, az aratásra várnak. ³⁶Az arató már megkapja bérét, és begyűjti a termést az örök életre, úgyhogy együtt örül a vető és az arató. ³⁷Mert ebben az esetben igaz a mondás, „Az egyik vet, a másik arat”. ³⁸Elküldtelek titeket, hogy azt arassátok, amiért nem ti fáradtatok. Mások fáradoztak érte, ti pedig az ő munkájukba álltatok be.
³⁹Abból a városból pedig a szamaritánusok közül sokan hittek benne az asszony szava miatt, aki így tanúskodott: „Megmondott nekem mindent, amit tettem.” ⁴⁰Amikor a szamaritánusok Jézushoz értek, kérték őt, hogy maradjon náluk. És ott maradt két napig. ⁴¹Az ő szavának sokkal többen hittek. ⁴²Mondták is az asszonynak:
– Már nem azért hiszünk, amit te mondtál, hanem mert mi magunk hallottuk, és tudjuk, hogy valóban ő a világ Üdvözítője.

KNB SZIT STL BD RUF KG